But I love you more
Jonghyun lassan
a szájához emelte a – kinti, lepukkant és kissé hangos automatából vett –
kávéját, és óvatosan kortyolt egyet belőle. Tekintetét le sem vette az előtte –
a kórházi ágyban, mozdulatlanul fekvő – szőke szépségről. Másfél napja már
annak, hogy egy telefonhívás után Heechullal Taemin és Key megmentésére
siettek, másfél napja annak, hogy Kibum megsérült és másfél napja annak, hogy
így, - mozdulatlanul és kifejezéstelenül, hófehéren mégis gyönyörűen – fekszik
a kórházi ágyon. Amikor a mentősök megérkeztek, egyből kezelésbe vették a
fiatalabbat és persze őt a közelébe sem engedték. A végére igaz sikerült
kikönyörögnie, hogy had mehessen velük a mentőautóban, de amint megérkeztek a
kórházba, Keyt elgurították egy hordágyon, őt pedig egy kedves nővérke egy
fertőtlenítő szagú szobába tessékelte, ahol ellátták a sérüléseit. Nem sokkal
rá, megérkezett Taemin és Heechul is – bár az utóbbinak csak a nyavalygását
lehetett hallani, miszerint tud ő a saját lábán is járni. De Taemin szelíd
erőszakkal mindig vissza tudta fektetni az ágyba, bár ő sem volt jó
formában. Mint később kiderült elkapott
valami vírust és ettől volt láza, na meg persze nem tett jót neki, hogy majdnem
eltört a kulcscsontja az erős szorongatástól. Mint őt, mint Heechult bent
tartják még egy ideig megfigyelésre és persze kezelésre. A SHINee kis maknae-ja
persze egyből csapattársai felől érdeklődött, de a nővérkék akkor még semmi
konkrétat nem tudtak nekik mondani. Később Jonghyun maga látogatta meg őket és
mondta el nekik, hogy mi a helyzet. Az orvosok azt mondták, Key fel fog
ébredni, csak a vérveszteség és a kimerültség miatt nem tért még magához, de ez
egy cseppet sem nyugtatta meg Jonghyunt, aki azóta csak egy kávéra és vécére
ment ki. Nem tudott addig elmozdulni innen, amíg újra nem láthatja azokat a
macskaszemeket, - amiket annyira szeretett
- csillogni, vagy legalább csak kinyílni. Nagyot sóhajtva tette le a félig megivott kávéját a
kis éjjeliszekrényre Key ágya mellett, majd óvatosan kezébe vette a fiatalabb
sápadt, vékony kis kezét. A másik karját egy jókora kötés borította, és a
könyökhajlatából pedig infúziós cső lógott ki. Tegnap nem csak ez a cső volt
Kibum karjaiba, hanem egy másik, amellyel vért jutattak a szervezetébe, de azt
ma reggel már eltávolították és így csak az egyik kis átlátszó cső maradt a
fiatalabb karjában. Jonghyun nagyot sóhajtva simított végig a puha bőrön, majd
óvatosan egybefűzte az ujjaikat. Már régóta érezte, hogy Key nem szimplán csak
egy barát a számára, de ezt még magának sem volt képes beismerni, nemhogy neki.
Az érzései az évek folytán fokozatosan, de biztosan változtak meg a „legjobb
barát” kategóriából a „szerelmes lettem a legjobb barátom” kategóriába. Persze
ezt nem mondhatta csak úgy meg Kibumnak, hiszen mi van ha ő nem így érez? Jó
hogy mindig vevő a poénjaira, a hülyéskedésekre, tréfákra, na meg persze a
fanservice-re, de ez nem minden. Nem tudhatta biztosra, mik Kibum valódi
gondolatai, érzései és nem akarta kockára tenni a köztük lévő, szoros
barátságot sem. Gondolataiból egy puha kéz érintése zökkentette ki, ami
éppen - az időközben a homlokán
keletkezett – ráncokat próbálta kisimítani. Jonghyun szemei hirtelen tágra
nyíltak, majd amikor pillantása találkozott a már annyira áhított,
csokoládébarna macskaszemekkel, meglepetten kiáltott fel.
- Kibummie! – ugrott fel hirtelen, mivel
sikerült felborítania a székét is.
- Yah! Baboya, ne zajongj annyit, szétmegy a
fejem – mondta nyafogva Key, de azért a szája sarkában kis mosoly játszott.
Jonghyun sosem örült még ennyire Key sopánkodásának.
- Istenem, olyan jó, hogy felébredtél – ölelte
magához óvatosan a fiatalabbat, és érezte, hogy a könnyei lassan, maguktól
útnak indulnak, és végül Kibum hajában állnak meg.
- Azt hittem sose kelsz fel többé... úgy
féltem Kibummie.. – suttogta megtörten, mire Key szorítást érzett a
mellkasában.
- Jaj Jong... – súgta halkan, majd karjait
lassan az idősebb köré fonta, ujjait lassan a hajába vezette és úgy szorította
magához. Sosem vallotta volna be, de ő is nagyon félt, hogy soha többé nem
láthatja ezt az idióta, de mégis imádnivaló dinoszauruszt, akit annyira
szeretett.
- Soha többé ne ijessz így rám, rendben? –
kérte Jong még mindig sírós hangon, Key vállába motyogva – Esküszöm,
elmosogatok magam után, amikor szólsz, és nem hagyom szerteszét a ruháimat.
És... és sosem előzlek meg a fürdőben, megígérem, mindig te mehetsz először –
ígérte meg bűnbánóan, mire Kibum csak jóízűen felnevetett és összeborzolva
Jonghyun haját, még jobban magához húzta.
- Idióta –kuncogta az idősebb fülébe mire Jong
arcára is őszinte mosoly kúszott, napok óta most először...
§§§§§
- De biztos nem fáj semmid? Ne hívjak ide egy
orvost, nővért, ápolót, akárkit? – kérdezte Heechul Taemint, aki most takaróba
burkolózva ült a kórházi ágyán, és jót mosolygott az idősebb túlzott
aggodalmán.
- Hyung, semmi bajom, csak a lázam ment
feljebb. Már kaptam gyógyszert, ne aggódj annyit. Inkább feküdj szépen vissza
az ágyadba, ahogy az orvos mondta – intett a fiatalabb a tőle nem messze lévő
fekvőalkalmatosság felé. Ugyanis a mi drága Kim Heechulunk addig vitatkozott a
személyzettel, amíg egy szobába nem rakták őket.
- De én jól érzem magam. A bordáim ülve is
ugyan úgy gyógyulnak – telepedett le a kisebb mellé Heechul, majd magához húzta
egy óvatos ölelésre. Taemin jólesően dörgölőzött az idősebb oldalához egy kis,
boldog sóhaj kíséretében. Nem akart vitába szállni Heechullal, mert tudta,
esélye sincs és amúgy is jól esett a közelsége. Másfél – lassan két – napja
voltak már kórházban, és ez idő alatt rengeteg dolog történt. Példának okáért,
nem sokkal azután, hogy ellátták őket, egy igen rémült Minho és egy tiszta ideg
Onew rontott be a Heechullal közös kórtermébe és szinte könnyek közt ölelgették
először őt, majd a Super Junioros nagy meglepettségére őt is. Amikor azonban
Keyről kérdeztek, az öröm hamar eltűnt és a helyét mélységes aggodalom vette
át, ahogy immáron együtt vártak a jó, vagy... nem túl jó hírekre. Mindenki nagy
megkönnyebbülésére, végül Jonghyun jó híreket hozott, bár az arckifejezése
semmit sem változott. A szemei vörösek és kissé duzzadtak voltak a sírástól, és
miután közölte, hogy Key jobban van, még megölelte Minhót és Onewt, megpaskolta
Heechul vállát és adott Taemin homlokára egy puszit, majd amilyen gyorsan
érkezett olyan gyorsan el is tűnt. Onew és Minho még velük maradtak egy ideig,
de aztán a menedzserük telefonált, hogy legalább ők ketten jelenjenek meg az
aznap rendezett tv műsorban és magyarázzanak el mindent – na jó azért nem a
teljes igazságot, de legalább egy hihető hazugságot – a médiának. Nem telt el
sok idő Minhóék távozása után és egy kisebb tömeg rontott ismét a kórterembe,
élükön Leeteukkal, aki szó szerint Heechul nyakába zuhant, miután szinte az
egész Super Junior betömörült a kis kórterembe. Bár az öröm nem tartott soká,
ugyanis egy igen ideges ápolónő, mindenkit kitessékelt a kórteremből, arra
hivatkozva, hogy ez egy kórház, és hogy a betegeknek pihenniük kell. Pár órával
és egy kis alvással később, két rendőr lépett be a kórterembe, amire Taemin
rémülten húzódott közelebb a mellette elnyúló Heechulhoz. Mint kiderült a
rendőrök a vallomásokat jöttek felvenni, de ezúttal Heechul nem volt hajlandó
egyedül hagyni Taemint, emlékezve mi történt legutóbb. A rendőrök sem tehettek
semmit ez ellen, hiszen most Heechul is tanúja volt a bűncselekménynek. A
rendőrök távozása után végre pihenhettek. És most itt feküdtek együtt – vagyis
Heechul félig ült félig feküdt – és Taemin csak arra tudott gondolni, hogy
végre vége ennek az egésznek. A rendőrök elmondása szerint Mattet kiviszik az
országból, méghozzá a saját apja. Szándékosan elkövetett emberrablással,
többszörös gyilkossági kísérlettel, bántalmazással, erőszakkal, a hivatalos
szervek megvezetésével és még sok olyan dologgal vádolják, amit Taemin már nem
tudott megjegyezni. A fickók, akik Mattnek segítettek, visszamentek a börtönbe,
kivéve két embert. Dan és Dave eltűntek, és mivel sem Key – aki idő közben
magához tért és vallomást tett - , sem Taemin nem emeltek vádat ellenük, sőt
elmondták, hogy ők voltak azok, akik végig segítettek nekik és próbálták
megszöktetni őket, ejtették a vádakat ellenük.
- Heechul hyung? – szólalt meg kis idő után
halkan Taemin és kérdőn pillantott fel hyungjára.
- Hm? – nézett le édesen mosolyogva a
kisebbre, és kisimított egy kósza tincset az arcából.
- Szerinted látjuk még valaha Dant és Davet? –
Heechul homlok ráncolva nézett le Taeminre.
- Ennyire megkedvelted őket? – kérdezte
halkan, mire Taemin lesütötte a szemeit és kissé elpirult.
- Tudod, Dan az elejétől fogva kedves volt
velem és sosem erőszakoskodott. Elmondta, hogy csak azért egyezett bele ebbe az
egész elrablós dologba, mert ismerte Mattet és megállítani nem tudta volna. És
úgy gondolta, hogy a megfelelő pillanatban segít megszökni, és így Mattet is be
tudja mártani a zsaruknak. Az elejétől kezdve csak megjátszotta magát Mattnek –
mesélte Taemin és Heechul észrevette, hogy a kisebb szeme enyhén csillog,
amikor a másik fiúról beszél. Erre kicsit összeszorult a szíve. Mi van, ha
Taemin beleszeretett abba a Dan nevű fickóba? A tekintete nagyon erről
árulkodott.
- Vigyázott rám és Key hyungra. Tudod Dave nem
volt ám mindig rendes. Az elején nagyon erőszakos volt és minden áron meg
akarta kapni Kibumot. Egyszer majdnem sikerült is neki – sötétedett el a
fiatalabb tekintete, de aztán újra felcsillant a szeme – De Dan megmentette.
Aztán később Dave valamiért átállt a mi oldalunkra. Azt hiszem, már tudom miért
– nézett ismét fel Heechulra, aki eddig csendben hallgatta – Szerintem
beleszeretett Keybe és ezért védte őt a továbbiakban – fejezte be a mondandóját
egy nagy sóhajjal.
- Igazad van – szólalt meg halkan Heechul –
Láttam, hogy néz Keyre. Mintha mindentől meg akarta volna óvni, ami rossz vagy
bánthatja. Úgy nézett rá, ahogy Jonghyun is rá néz, ahogy én nézek rád... –
állt meg egy pillanatra, majd megvárta, amíg Taemin a szemébe néz, és úgy
folytatta – és ahogy Dan nézett rád – fejezte be, és ahogy gondolta, Taemin
enyhén elpirult és megszakította a szemkontaktust.
- Szereted őt? – kérdezte aztán kis idő után,
szinte suttogva, és rettegve a kisebb válaszától. Taemin először mintha
meglepődött volna, aztán csendben ült egy ideig, gondolkodva.
- Igen... – súgta végül egészen halkan Taemin
és Heechul úgy érezte, hogy a szíve a gyomráig süllyed, ahol aztán apró darabokra
törik.
- Értem – felelte gyenge hangon, mire Taemin
gyorsan kapta fel a fejét és majdnem elsírta magát látva Heechul fájdalmas
arckifejezését. Talán több fájdalom volt most az arcán, mint amikor eltört a
bordája, vagy amikor Matt meglőtte. A kisebb hevesen ült fel, nem foglalkozva
azzal, hogy a takarója lecsúszik róla, és őt pedig kirázza a hideg. Két kis
kezébe fogta Heechul arcát, majd mélyen a szemébe nézett.
- De téged jobban szeretlek – suttogta
könnyekkel küzdve – Jobban szeretlek bárminél, ezen a világon – nyomta ajkait
az idősebbéhez, aki úgy érezte, mintha egy mázsa súlyt vettek volna le a
válláról, és hevesen viszonozta a csókot. A
romantikus pillanatot végül az szakította félbe, hogy Taemin reszketni
kezdett, így Heechul mosolyogva húzódott hátra, majd visszahúzta a takarót
Taemin kis alakjára és visszanyomta az ágyba.
- Én is nagyon szeretlek – súgta a kisebb
fülébe, majd finom csókot lehelt a homlokára. Taemin édesen mosolyogva, tágra
nyílt, barna szemekkel nézett fel rá.
- Velem maradsz, amíg elalszom, hyung? –
kérdezte szívszaggatóan imádnivaló hangon, mire Heechul úgy érezte menten
pocsolya lesz belőle, amit aztán majd takaríthatnak fel a nővérkék. Óvatosan,
vigyázva törött bordáira, lefeküdt a fiatalabb mellé és egyik karját átvetette
Taemin vállán.
- Hát persze, Taeminnie, amit csak akarsz –
erre Taemin csak boldogan szusszantott, majd közelebb bújva Heechulhoz, nyugodt
álomba zuhant hyungja biztonságot nyújtó karjaiban.
........húúú de rohadt régen jártam itt... és ezért bocsánatot is kérek de őszinte leszek. Se ötletem, se kedvem nem volt írni, inkább rengeteget olvastam *_* mostanában olyan jó ficiket találtam. Na de visszatérve a történethez, valószínűleg még egy fejezet lesz belőle és egy epilógus és vége T_T őszintén szólva eléggé a szívemhez nőtt, de már így is elég hosszúra nyúlott, nem terveztem ilyen terjedelműre, de csak úgy jött magától :)
puszi: Yume
U.I: ezt nemrég csináltam, remélem tetszik xD
Azóta várok,hátha folytatódik :(
VálaszTörlés