Chapter 30

~This is beautiful~

Távol a város zajától, a nyüzsgő és emberekkel teli Szöultól, egy kis falu egyik rozzant házában egy férfi ült egy széken. A ruhája koszos, néhol szakadt, fekete, félhosszú haja zsíros és kócos, az arcán pár napos borosta. A férfi egy ősrégi nagy dobozos tévét bámult, ökölbe szorított kezekkel. A tévében egy interjú ment, az újra öt tagú SHINee-val. Persze mind az öt srác remeken festett, haj stílusosan beállítva, smink az arcon, divatos ruhák és minden ami a csillogással jár. De a férfi figyelme mégis csak egy – a most középen ülő, és kedvesen mosolygó, immáron vörös hajú – alakra fókuszálódott. Olyan felszabadultan, könnyedén válaszolt a riporternő kérdéseire, mintha az csak természetes lenne. Bár amikor a hosszú távollétének okáról faggatták, alig észrevehetően, de közelebb kúszott a mellette ülő Jonghyunhoz, aki bíztatásképpen kezét a kisebb kezére téve, megszorította azt. A tv előtt ülő férfinek erre a mozdulatra, eddig ökölbe szorult keze, most nagy erővel csapott le az előtte lévő, szintén ősrégi és kopott asztallapra. Úgy látszik, Taemin mindenkit közel enged magához, csak őt nem hajlandó elfogadni. Matt Raynolds dühös volt. Mérhetetlen harag dúlt most az ereiben. Három napja szökött meg Szöulból – nagy nehézségek és kisebb sérülések árán – ebbe a koszos, lepukkant, isten háta mögötti faluba, aminek még a nevére sem emlékszik. A szöuli rendőrök elég gyorsan a kórházhoz értek, és nem sokra rá meg is találták a fickót, akitől a ruhákat lopta. Innentől kezdve már csak az eszére hagyatkozhatott és a trükkökre, amit az apjától, valamint magától az élettől tanult. De még mielőtt elhagyta a várost, úgy érezte látnia kell Taemint a kórházon kívül, így amikor akisebbet kiengedték, ő tisztes távolságból, egy fa takarásából nézte végig, ahogy Taemin a kórházból kiérve, széttárt karokkal, gyermeki mosollyal az arcán forog körbe a friss levegőn. Matt mosolyogva figyelte az oly szeretett, finom vonású arcot. És meg kellett hogy mondja, Taemin nagyon jól nézett ki a saját ruháiban. A kórházi ruhák nem adták ki a fiatalabb vékony, mégis formás alakját, keskeny kis csípőjét, és formás, kerek fenekét. Matt fantáziája igen is beindult az említett testrész felidézésére. Taemin gyönyörű volt, tökéletes. Matt szemében ő jelentett mindent. Már négy éve a megszállottja, és a vágy és rajongás azóta csak fokozódott. Több ezer kép, mozgókép, videó, interjú található a gépén, persze mind Taeminről. A kezdetektől egészen a mai napig. Ott volt minden koncerten, autógramm osztáson, fellépésen, műsorokban, mindenhol. És amikor imádata tárgya végre a kezei között volt, hagyta, hogy egy olyan jelentéktelen kis senki, mint Kim Heechul ellopja tőle, elvegye azt, amiért ennyit küzdött. Amikor a kórháznál figyelte Taemint, ahogy körbeforog nevetve, melegség járta át a szívét, ám amikor a mosolygó Taemin derekát két kar fogta át, és Taemin a kezdeti ijedtség után hálásan, biztonságot érezve simult bele az őt hátulról átölelő Heechul karjaiba, Matt úgy döntött indulnia kell, még mielőtt olyasmit tesz, amit még most nagyon is megbánna. Mint például odarohan, lerángatja Heechult arról, ami szerinte az övé, és ott helyben megfojtja. Így csak vetett egy utolsó pillantást a lehunyt szemekkel mosolygó Taeminre és az arcát a kisebb nyakhajlatába temető Heechulra, majd sarkon fordult, és rohamos léptekkel hagyta el a kórház területét. Csak az volt a baj, hogy vártak rá. Az utca tele volt zsarukkal, mindenhol ott voltak. Neki mégis sikerült meglógnia, igaz kisebb nagyobb sérüléseket azért beszerzett, de ez semmit nem jelentett. És most itt ült koszosan, egy kis egérlyuknyi szobában, amiben csak egy rozzant ágy, egy szék asztallal, egy ezer éves tv, és egy kb. nyolcezer éves hűtő foglalt helyet. De még ez is jobb volt, mint a semmi, és itt legalább sosem fogják keresni. Legalább is egy darabig. Itt megvárhatja, amíg a helyzet lecsillapodik, és akkor majd neki kezdhet egy új terv felépítésének, amit majd akkor hajt végre, amikor senki sem számítana rá. És a végén, ha Taemin mégsem lehet az övé, akkor ne legyen senkié sem...

§°§°§°§

- De hyuuuung~ - nyávogott Taemin nem túl férfiasan. Heechul már vagy egy órája vonszolta magával. Az idősebb még a SHINee dormja előtt bekötötte a szemét, hogy semmit sem lásson, és most a kocsiból kiszállva, vaktában vezette valahova.

- Mindjárt ott vagyunk, ne nyávogj, Minnie – kuncogott Heechul.

- De zavar, hogy nem látok semmit sem – biggyesztette le Taemin telt ajkait.

- Rendben, rendben, már itt is vagyunk – ezzel Heechul óvatosan, vigyázva, hogy ne húzza meg a kisebb haját, kioldotta a szemére kötött sálat. Taemin először hunyorgott egy sort a hirtelen fénytől, majd a szemei hatalmasra tágultak, és a szája enyhén elnyílott. A lábai előtt, mintha meseország hevert volna. A tengerparton voltak, egy nem túl ismert területén, ahol senki sem zavarhatta őket, de nem is ez volt a lényeg, hanem a látvány. A parttól nem messze leterítve egy pokróc feküdt, rajta mindenféle finomsággal, köztük Taemin kedvenceivel, na és persze az elmaradhatatlan banános tejjel. A takaró apró kis gyertyákkal volt körberakva, amik enyhén világítottak a délutáni naplementében, ami narancsosra festette a tenger amúgy kék felszínét. Taemin nem talált szavakat annyira meg volt hatódva.

- Ez...ez... – csupán ennyit bírt kinyögni, és a szemében könnyek gyülekeztek a meghatódottságtól.

- Lehet kicsit sablonos, meg nyálas, és a srácok is segítettek az előkészületekben, és-

 Heechul hablatyolását puha ajkak szakították félbe, amelyek most szenvedélyesen tapadtak az övéire.         A kezdeti meglepettségből feleszmélve, ő is hevesen viszonozta a csókot.

- Ez gyönyörű, Heechul – suttogta Taemin az idősebb ajkaira, majd szoros ölelésbe vonta. – Köszönöm.

- Ugyan, nincs mit. Ezt már előbbre terveztem, csak közbejöttek dolgok...tudod...

- Szóval még akkor, a koncert előtt ezért kérted, hogy ne tervezzek programot a hétvégére? – kérdezte Taemin visszaemlékezve az idősebb szavaira.

- Um.. hát igen. – motyogta Heechul zavartan.

- Köszönöm, hyung – bújt vissza Taemin az ölelésbe. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, Taeminnie  - suttogta bele a kisebb vörös fürtjeibe Heechul. – Amúgy baromi jó lett a hajad – simított végig az említett frizurán. Taemin erre csak kuncogott.

- Kibum ötlete volt a vörös szín.

- Keynek mindig is volt ízlése – nevetett fel Heechul. – Na de gyere, mert kihűl a kaja, és még filmet is kell néznünk. - mutatott a pléden fekvő laptopra.

- Ennyire megterveztél mindent? – húzta fel a szemét incselkedve Taemin.

- Régen vártam már, hogy kettesben legyünk, Minnie – mosolygott kedvesen az idősebb, mire Taemin mellkasában meleg érzés áradt szét, és boldog mosollyal az arcán követte Heechult a plédre, ahol aztán letelepedve, jókat nevetve, hülyéskedve, viccelődve és végül összebújva töltötték a délutánt, majd az este egy jó részét is. Amikor Taemin már bóbiskolni kezdett Heechul ölében, az idősebb úgy döntött, ideje menni, így Taemint óvatosan felemelve, a kocsihoz vitte, és gyengéden az anyósülésre fektette, majd egy takaróval betakarta. Ő maga pedig visszament, hogy összepakolja a dolgokat. Miután végzett, mindent berakott a csomagtartóba, és a kocsiba ülve, elindult vissza, Szöul nyüzsgő városa felé.

§°§°§°§

- Na, de mégis mit csináltatok annyi ideig kettesben? Tegnap nagyon későn hozott ám hazaaaa~ – nyaggatta Jonghyun a már nem kissé morcos Taemint.

- Hagyjál már, hyung~ - panaszkodott a kisebb ás megint arrébb araszolt a kanapén felé kúszó Jonghyun elől, de amaz csak követte, és most nagy szemeket meresztve rá bökdösni kezdte a karját.

- Minnie, Minnie, Minnie. Na légyszíííí, részleteket! – minden szavát egy bökés követte.

- Yaaaaah! – nyafogott Taemin és elütötte a piszkálódó kezeket. De az idősebb csak nem akarta feladni, és most taktikát váltva felfújta az arcát, és csípőre tette a kezét.

- Yah! Maknae! Én vagyok az idősebb és megparancsolom, hogy mond el a részleteket, most! – vetette be a „szigorú vagyok” kártyát.

- Nem! Kopj le, puppysaurus! – válaszolt Taemin és durcásan fordította el a fejét. Jonghyun leesett állal, hápogva nézett a felbátorodott maknaera.

- Na de Taemin-ah! Mégis hogy-

- Hyung, nem hagysz más választást~ - szakította félbe Taemin mézes-mázos hangon az idősebbet, mire az összeszűkített szemekkel nézett rá.

- Miről beszélsz? – Taeminnek a kérdésre csak egy ragadozó vigyor terült szét az arcán.

- Ó, Key-umma!~ - énekelgette mézédes hangon, mire Jjong amúgy sem kicsi szemei, most még jobban elkerekedtek.

- Nem mered – suttogta elrettenten.

- Ó, dehogyis nem – vigyorgott Taemin, és felpattanva a kanapéról a konyha felé vette az irányt, ahol Key tevékenykedett.

- Umma! – kiáltotta el magát Taemin útközben, mire egy „igen?” volt a felelet.

- Jonghyun hyung- - nem tudta befejezni a mondatot, mert Jonghyun utolérve a kisebbet, elkapta a derekát, és lerántotta a kanapéra, ahol könyörtelenül csiklandozni kezdte.

- Bwáháháháá neeee! Ha-hagyd a-abbaaaaa – visított Taemin nevetve.

- Te kis piszok! Bevetetted a Kibum kártyát, mi? – folytatta a kisebb kínzását Jjong vigyorogva.

- Ne-neheheeeemm...h-hyuuung!  – kiátott a kisebb, majd amikor ez sem használt más taktikát választott – U-umma! Key-um-ummahahaaaaaa – nem tudta abbahagyni a nevetést. Amúgy is csikis volt, de Jonghyun egyike volt azoknak, akik tudták, melyek a legcsiklandósabb testrészei, és az idősebb most ezt ki is használta.

- Mi folyik itt? – lépett be a nappaliba Key egy fakanállal a kezében. Taemin nem tudott semmit sem mondani csak röhögött, Jonghyun viszont angyali mosollyal az arcán fordult Kibum felé.

- Semmi, yeobbo – mondta ártatlanul, majd vigyorogva nézte, ahogy Key arcára enyhe pír kúszik a megszólítástól.

- Umma, segíts! Hyung gonoszkodik velem, és halálra akar csikizni, és állandóan zaklat! Csinálj vele valamit! – Taemin kihasználta, hogy Jonghyun figyelme Kibumra terelődött, és nagy kiskutyaszemeket meresztve a csapat dívájára, könyörögve nézett rá. Key szemei elkerekedtek, majd összeszűkültek, és Jonghyunra nézett.

- Kim Jonghyun! – csattant fel Kibum éles hangja a szoba csendjében és Jonghyun már tudta, hogy most kell menekülnie, ha jót akar magának, mégis csak egy helyben maradt, angyali mosollyal az arcán.

- Igen, Bummie? – vetette be a legédesebb hangját, ami úgy látszott, ha nem is nagyon de hatott. Key ismét elpirult, és megenyhülni látszott, de amikor Taemin nagy, boci szemeibe pillantott, és eszébe jutottak a képek, amikor a kisebb magatehetetlenül, sérülésekkel telve fekszik egy kórházi ágyon, a szíve fájdalmasan szorult össze, és nagy kényszert érzett rá, hogy megölelje Taemint. Nem tudta honnan jött ez az érzés, csak úgy hirtelen jött. Aztán ránézett Jjongra, és ahogy amaz nagy, kiskutyaszemeivel nézett vissza rá, amiket annyira imádott, a szíve nagyot dobbant a mellkasában, ami még őt is megrémisztette.

- Ne zaklasd Taemin-aht, vagy ez a fejeden koppan! – emelte magasba a kezében tartott fakanalat.

- De Kibum-

- Ne de Kibumozz nekem! Kérj bocsánatot a kisebbtől! – indult meg az idősebb felé mire az felugrott a kanapéról.

- Értettem! Elnézést! Bocsáss meg Taeminnie! – fordult a most jóízűen kacagó Taemin felé, aki nagyon jól mulatott a pároson.

- Ugyan hyung~ - vigyorgott Taemin pimaszul – Én mondtam, hogy én győzök – suttogta az utolsó mondatot, hogy csak Jonghyun hallja, mire amaz csak felugrott.

- Te kis-

- Jjong... – hallotta meg Key figyelmeztető hangját, mire ismét csak elhallgatott és összeszorította a száját.

- Ördögien gonosz lettél, kicsi maknae – suttogta vissza Jonghyun, mire Taemin most hangosan felkacagott.

- Két szót mondok neked hyung – intette közelebb az idősebbet Taemin, majd amikor az közelebb hajolt, belesuttogott a fülébe.

- Kim Heechul.

- Most már minden világos – hajolt el nevetve Jonghyun, és a nevetéshez csatlakozott Taemin is. Kibum csak fejcsóválva állt az ajtóba. Ezek a gyerekek... – gondolta magában, majd visszament, hogy befejezze az ebédet.

OMG a 30. fejezet :) el sem hiszem, hogy már ennyi fejezetet megírtam :)) ezt a fejit most szerettem írni, főleg a piknikes, meg a JongTae-s részt xĐ remélem nektek is tetszett, és hagytok kommenteket. Következőnek lehet megint fordítás jön, ami most JongTae vagy megint 2Min lesz, még nem döntöttem el. De az biztos hogy valami kis aranyos :) addig is, jó olvasgatást ;)

U.I.: majd el felejtettem említeni. A dorama amiben Minho és Sulli együtt szerepel, valami nagyon jó :) Imádom To the beautiful you a címe asszem, de áááá, nagyon, nagyon jó és a főcímzenéjét is imádom. Aki tudja nézze meg.:) Sulli, kiköpött Taemin 15 évesen, komolyan xĐ

Too late (fordítás)

     

Na, szóval, ahogy a chat boxban már mondtam, először egy 2Min fordítással jelentkezem, amely természetesen nem az enyém, Az asianfanfics.com weboldalról szedtem, ahol olvasni is szoktam. Úgy gondoltam, kiválasztok egy rövid sztorit és megpróbálom lefordítani. Hát, mint kiderült, nem a legvidámabb, így előre figyelmeztetem azokat akik elolvassák, hogy csak óvatosan. Semmi vérengzés, gyilkosság, de azért Taemin fanok vigyázat! Én sírtam rendesen...A történetnek amúgy van folytatása, de az már túl bonyolult és nyakatekert volt a felfogásomnak...-_-

Történet címe: Túl késő (Too late)

Páros: 2Min, JongKey

Figyelmeztetések: angst, szereplő halála, bad language

Eredeti sztori innen: katt

~ Too Late ~

                                        §§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§&§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

      Annyira fáradt vagyok. Belefáradtam a fájdalomba, a légzésbe, magába az életbe. Abba, hogy női parfümtől bűzölögve jön haza. Biztos voltam benne, hogy megcsal. Egyszer mosás közben észrevettem egy rúzsnyomot az ingén, nem említve a nőt, aki random órákban hívogatja. De még csak tagadni sem próbálja.

Most a kanapén ültem. Egy egyszerű, fekete kanapé. Egyszerű, mégis kényelmes. Annak kell lennie, mert rengeteg időt töltöttem itt, várva, hogy hazaérjen. Órákat. Szóval miért is ne itt venném az utolsó lélegzetem? Mindig vártam rá, nem számított milyen késő volt, és amikor végre hazaért, csak annyit mondott „Fáradt vagyok, megyek aludni” vagy „Éhes vagyok, hol a vacsora?”. Ha időben hazaért, csak elsétált előttem, átöltözött, majd újra elment anélkül, hogy elköszönt volna. Ha azt mondom,  „Szeretlek”, én az úgy is értem, tiszta szívből, de minden amit erre kapok válaszul, egy „oké” vagy „rendben”. Már csak rám sem néz többé. Nincsenek ölelések, csókok… nincs már semmi sem. Kiteszem elé a szívem, de ő csak könyörtelenül rátapos. El sem tudom hinni, hogy ennyi időmet rá pocsékoltam. Tíz évet egy olyan férfira, akit ez még csak nem is érdekel… Már rám sem gondol, míg az én fejemben csak ő jár: Minho, Minho és Minho…

Négy levelet írtam. Abból egyet Key-hyungnak, a legjobb barátomnak. Egyet Jonghyun-hyungnak, Key barátjának, akivel az évek során igazán jó barátokká váltunk. Egyet Onewnak, a bátyámnak, aki most Amerikában van. Ő volt az egyetlen családtagom, aki még beszélt velem. És az utolsót Minhónak, a szerelmemnek.

Éppen azon csodálkoztam, hogy a piruláknak miért tart olyan sokáig, hogy hassanak, amikor is megéreztem. Minden kezdett elsötétedni, és én örömmel üdvözöltem a sötétséget…

§°§°§

Amikor magamhoz tértem, délután 5 óra volt. Tehát 3 óra telt el… Szóval mégsem haltam meg. Felálltam, kinyújtóztam, majd megfordultam, hogy visszafeküdhessek a kanapéra. Aztán amit láttam, az lesokkolt… Az ott… én vagyok? Vagy legalábbis a testem. Teljesen elborzadva ugrottam hátra. Egy kicsit közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem magam. Sápadt voltam és nem lélegeztem. Szóval akkor meghaltam...? Lenéztem a kezeimre, amik most áttetszők voltak, és enyhe kék színnel ragyogtak. Kísértet lennék...?

BUM! BUM! BUM!

- Lee Taemin, azonnal nyisd ki az ajtót! Először nem válaszolsz a hívásaimra, most meg nem engedsz be? Tudom, hogy zaklatott vagy a tegnap este miatt, de ez már túl sok! Ha bezárkózol, az nem segít!

Key. Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz indultam, hogy kinyissam, teljesen megfeledkezve az állapotomról. Hirtelen a semmiből az ajtó kivágódott, és én összerándultam attól félve, hogy megüt. De az csak egyenesen keresztülment rajtam úgy, ahogyan Key is.

- Key várj! – kiáltottam, de ő csak folytatta a beszédet.... Nem látott vagy hallott engem.

- YAH! Taemin! Hogy jössz te... – a szemei tágra nyíltak, ahogy meglátta az élettelen testem. – TAEMIN?! Ó édes istenem! Taemin!

Megragadta a csuklómat, pulzust keresve, de aztán csak lassan térdre csúszott.

- Édes istenem, Taemin.

Előhúzta a telefonját, majd tárcsázta a 911-et. Üvöltőzve és zokogva mondta be a címemet, kérlelve őket, hogy siessenek. Amikor letette a telefont, az első dolga volt felhívni Jonghyun-hyungot.

- Jjong... Taeminről van szó – zokogta. Ez volt az utolsó dolog, amit hallottam, ugyanis ezután minden fehérré vált.

§°§°§

    Amikor kinyitottam a szememet, egy kórház várótermében voltam. Key, Jonghyun vállába bújva zokogott, egyik kezével annak pulóverét, másikkal pedig a neki írt levelemet szorongatva.

 - Át kellett volna mennem hozzá múlj éjszaka, hiszen olyan megtörtnek hangzott – sírt Key.

Aztán belépett az orvos.

 - Sajnálom, de már nem tehettünk érte semmit sem – mondta, és Jonghyun kezébe adta a gyűrűmet.

És aztán minden újra fehér lett. 

.

.

.

    Minho irodájában lennék? Felismerem a helyet, mivel nem egyszer hoztam neki ide az ebédet. Balra néztem az ajtó felett lévő órára, ami 8:10-et mutatott. Aztán jobbra néztem, és olyat láttam, ami még jobban összetörte volna a szívemet, ha már nem heverne így is darabokban. Minho, az asztalára dőlve, éppen a titkárnőjével enyelgett. Ugyanazzal, akivel a múltkor hazajött, és azt mondta nekem, hogy csak egy ribanc és nem akar tőle semmit sem. Aztán megcsörrent a telefon, és ő érte nyúlva kihangosítóra tette.

 - Choi Minho beszél.

 - Minho, te mocskos szemétláda! – ordított Key a vonal másik végéről.

 - Most mégis mi a francot csináltam?

 - Key, add ide a telefont! – mondta Jonghyun nyugodtan.

 - A francba már Jjong! Tartsd már rövidebb pórázon a kibaszott barátodat, ugyanis éppen elfoglalt vagyok – mondta miközben csendre intette a mellette lévő nőt.

 - Túl elfoglalt még Taeminért is?

 - Persze. A kis szaros tudja maga is kezelni a dolgokat.

 - Hé, siess már! – nyafogott a mellette terpeszkedő nő. Minho felemelte a kezét, jelezve a nőnek, hogy fogja be. Egy ideig csend volt, amikor is Key megszólalt.

 - Szóval igaza volt... Minho akkora egy kibaszott seggfej vagy!

 - Persze, persze, na mit akarsz?

 - Az iroda előtt vagyunk, mindjárt ott leszünk – ezzel letette a telefont. Néhány perccel később az iroda ajtaja kivágódott, felfedve ezzel egy nagyon dühös Keyt, akit Jonghyun tartott vissza a vállainál fogva, így véve biztosra, hogy amaz nem öl meg senkit sem. A titkárnő, miután kapott egy nem éppen baráti pillantást Keytől, gyorsan eltávolodott Minhótól.

 - Mégis mi a francot csináltok srácok? Nem törhettek be az irodámba csak így!

 - Nesze, te segg! – mondta Jonghyun-hyung miközben áttrappolt a szobán, és Minho mellkasának vágta a neki szánt levelemet és a gyűrűmet.... a gyűrűmet, amit az ötödik évfordulónkra kaptam.

Minho leült az asztalhoz,és lassan elolvasta a levelet.

 - Mégis mi a fasz ez?! Elhagyott engem?!

 - Nem! Te ölted meg! – üvöltötte Key, miközben könnyekben tört ki. – Kibaszottul te ölted őt meg!

 - Mi? – rázta meg a fejét Minho, mint aki nem hisz Key szavainak.

 - Öngyilkos lett, és ez mind a te rohadt hibád! – szólalt meg Jonghyun-hyung.

 - Nem lehet... hazudsz...

 - Bár úgy lenne... – sírt Key.

 - Kifelé! – üvöltött fel hírtelen Minho – Mindenki takarodjon kifelé!

 - Gyerünk Key, még fel kell hívnunk Onewt – mondta Jonghyun, miközben megfogva Key kezét, kihúzta őt az irodából, majd jó erővel becsapta maga mögött az ajtót.

A titkárnő, aki ez idő alatt a szoba egyik sarkában állt, most közelebb araszolt, és hátulról fonta körbe a mocskos kezeivel Minho derekát.

 - Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy szabad vagy – mosolygott.

 - Takarodj! – suttogta Minho, de a nő erre csak még szorosabban ölelte.

 - Ó, ne csináld már, nem éri meg! A dolgok, amiket mondtál róla, hogy milyen haszontalan és értéktelen, igazak. A kis ribanc még csak eléd se mert állni.

Ez igazán fájt. Nem tudtam, hogy így érzett irántam. A tekintetem a padlóra szegeztem, de azonnal felkaptam a fejemet, amikor hatalmas csattanást hallottam. A titkárnő az arcát fogva ült a földön.

 - Takarodj innen, ribanc! Te csak egy hatalmas tévedés voltál, amit életem végéig bánni fogok! – mondta Minho, miközben könnyek folytak végig az arcán.

 - Tch, nekem nyolc – mondta flegmán a nő, miközben felkelt és az ajtóhoz sétált. – Amúgy sem voltál olyan jó! – csapta be maga mögött az ajtót.

Minho lassan megfordult, az asztala mögé sétált és lehuppant a székébe. Kinyitotta az íróasztala fiókját, és kihúzott belőle egy képkeretet.

Mögé sétáltam, hogy lássam mi az. A kép kettőnkről készült, amint ragyogó mosollyal az arcunkon, kézen fogva állunk a házunk előtt. Ez az összeköltözésünk után nem sokkal készült.

 - Sajnálom Tae, hibáztam. Annyira sajnálom. Szeretlek!

Amikor ezt kimondta, valami forrni kezdett bennem. Valamit, amit eddig még sosem éreztem. Tiszta harag és düh. Előrehajoltam és úgy morogtam a fülébe...  és tudtam, hogy hallott engem.

 - Túl késő, baby. Túl kibaszottul késő...

Chapter 29

~ Be with me ~

- De tényleg jól vagyok – mondta Taemin aznap vagy már ezredére. Ő maga a kórházi ágyán feküdt, míg körülötte ott állt az egész csapata. Vagyis majdnem az egész. Minho és Onew a lába két oldalánál ültek, és hatalmas aggodalmas szemekkel méregették, amíg Key a kanapén ült halálsápadtan, és Jonghyun természetesen mellette volt.

- El sem hiszem, hogy egy liftben voltam azzal, aki elrabolta és kínozta Taemint – motyogta maga elé Kibum, miközben megindultak a könnyei.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben azzal a fickóval….  Olyan furcsán méregetett… éreztem magamon a pillantását… - szipogott, mire Jonghyun átment védelmező módba.

- Micsoda? Te… ő… Kibummie, ugye nem csinált veled semmit? – kérdezte az idősebb nagy, kiskutyaszemekkel, miközben karjait védelmezően fonta Key köré.

- Semmi bajom, láthatod, de jól esik, hogy így aggódsz – mosolyodott el halványan Kibum, majd belebújt az ölelésbe, amit Jonghyun örömmel fogadott.

- De Taemin-ah, biztos hogy-

- Hyung, elég lesz már! – szakította félbe Minho újabb kérdését Taemin. – Nem tudott semmit sem csinálni velem, hiszen egy kórházban vagyunk…. És Heechul hyung ismét megmentett – mondta Taemin immáron szelídebb hangon, és megszorította az említett a válla köré font kezét. Heechul Taemin háta mögött ült, lábai Taemin két oldalán, kezei a kisebb vállai körül, és az álla amaz nyakánál. Olyan volt, mintha Heechul egy védőburokba vonta volna a fiatalabbat, így védve őt a környezetétől. Úgy nézett ki, mint aki sosem akarja elengedni Taemint.

- Jó, hogy mindig itt vagy Taeminnel, Heechul hyung – mosolygott a Super Juniorosra a SHINee vezetője, Onew.

- Még szép, hogy itt vagyok. Vigyáznom kell Minniere – fonta szorosabbra a karjait a kisebb körül, és lágy puszit lehelt annak nyakára. Taemin egyből fülig pirult, amin a többiek jót kuncogtak. Még Key is, aki most a kanapéról felállva, Jjong karjával a vállán csatlakozott a többiekhez.

 - Mikor engednek ki Taemin-ah? – kérdezte Jonghyun. Taemin egy percre gondolkodó fejet vágott, aztán a szemei felcsillantak.

 - Tényleg, el is felejtettem! Dr. Jung azt mondta, ma délután már hazamehetek, csak kéthetente vissza kell jönnöm kontrollra – erre a mondatra mindenki hangulata kicsit megemelkedett.

 - Ez tök jó – telepedett le Taemin mellé Key és egy meleg ölelésbe vonta a fiatalabbat, akit Heechul – vonakodva ugyan – de elengedett az ölelés erejéig.

- Sajnálom Minnie – suttogta a kisebb fülébe Kibum, mire Taemin csak szorosabbra fonta a karjait körülötte.

- Nem a te hibád Key hyung. Nem tudhattad, ki is ő valójában, és örülök, hogy nem esett bajod – suttogott vissza Taemin.

- Na jó emberek! Mi lenne, ha összepakolnánk Taemin cuccait? – csapa össze a két tenyerét Minho, mire többen is megugrottak.

- Héj öreg, csak semmi ilyen hirtelen hangos megmozdulás! A szívbajt hoztad rám – mormogott Heechul, miközben durcásan dőlt hátra az ágyon és onnan nézte Taemint, aki bár még az ő ölében ült, de a kisebb karjai még mindig Key körül voltak. Taemin látva a másik morgolódását nevetve engedte el Kibumot – aki egyből visszatért Jonghyun mellé – és Heechulhoz bújva ölelte át annak derekát.

- Édes vagy ha duzzogsz, hyung – kuncogott Taemin.

- Héj! Ez az én szövegem, kölyök – kiáltott fel felháborodottan Heechul, de hamar ellágyult Taemin kiskutyaszemeitől.

- Oh my God! – nyögött fel angolul a Super Junioros – Csak a cukiságot ne! Tudod, hogy ez a gyengém – tette a szívére a kezét, mire a szobában lévő énekesek egy emberként nevettek fel.

§*§*§*§*§

- De jó újra itthon – forgott körbe széttárt karokkal a dormban Taemin, hatalmas mosollyal az arcán. A többiek szintén mosolyogva követték a kisebbet, és bár egyikük sem mondta ki, legbelül mindanyóijuknak hiányzott Taemin néha gyerekes, mégis imádnivalóan édes viselkedése.

- Yah, el ne ess nekem! Még csak most jöttél ki a kórházból, nehogy még ma vissza kelljen mennünk – szólalt meg Key, bár a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.

- Nem fogok, umma – szökdécselt oda a dívához Taemin, és gyermeki örömmel az arcán ölelte meg. Kibum szívét melengették a kisebb szavai, és a tény, hogy ummának szólította, már feldobta az egész napját.

- Nem vagy éhes, Minnie? – lépett az ölelkező páros mellé Jonghyun, miközben egyik kezét Key derekára, míg a másikat Taemin fejére tette, és összeborzolta annak szőke tincseit.

- De, nagyon – bólogatott hevesen a legfiatalabb.

- Rendeljünk csirkét! – lépett elő Minho mögül izgatottan Onew, csillogó szemekkel. Erre mindenki megforgatta a szemét.

- Onew, nem ehetünk mindig csak csirkét – magyarázta Minho – Ma azt eszünk, amit Taeminnie akar – mosolygott rá a kis maknaera.

- Nekem jó a csirke, hyung. -  válaszolt Taemin szerényen, mire Onew egyből a karjaiba vonta.

- Látjátok? Taemin-ah is velem van – vigyorgott győzelemittasan.

- Rendben, akkor én hívom is a futárt – indult meg Jonghyun a telefon felé, majd félúton megállt.

- Mennyit rendeljek? Ötöt vagy hatot? Mit mondott Heechul hyung, átjön ma? – kérdezte félre biccentett fejjel Taemint.

- Igen, azt mondta, egy óra múlva itt lesz... és...öhm... – Taemin arcára rózsaszín pír kúszott, amiből a többiek tudták, hogy valami zavarba ejtő dologról van szó.

- Ééés? – húzta az agyát Jjong.

- Hát... azmondtahogyittalszikma – hadarta el a fiatalabb, mire a többiek kuncogni kezdtek.

- Áááá, értem, akkor hat csirke, ugye? – ugrott át gyorsan a témán Jjong, megkímélve Taemint a kínos szituációtól.

Kibum csak mindent tudóan vigyorgott, majd a kisebb felé fordult.

- Amíg megérkezik a kaja nem akarsz venni egy jó meleg fürdőt, Minnie? A kórházi zuhany nem lehetett valami kellemes – váltott át Key anyuka módba.

- De, igazad van umma, egy forró fürdő nagyon jól esne – mosolygott Taemin, mire Kibum a vállai köré fonta a karját.

- Gyere, majd én elkészítem neked – ezzel elvezette a kisebbet a fürdőszoba felé. Háromnegyed órával később Minho, Onew, Jonghyun és Key a kanapén ültek, Taeminre várva, aki éppen a fürdőjét élvezte. A tv-ben valami beszélgető műsor ment, de igazából senkit sem érdekelt. Minho és Onew kő-papír-ollót játszottak, és a vesztes kapott egy fejest, Jonghyun érdekesebbnek találta Key szőkés tincseit, ugyanis azokkal játszadozott, míg amaz pedig behunyt szemekkel élvezte Jonghyun érintését és már nagyon az alvás szélén állt. Az esti sziesztát végül az ajtó csengője szakította meg, ami sikeresen kirázta Keyt a szunyókálásból, és most durcásan tekintgetett az ajtó irányába. Jonghyun jól szórakozott Kibum arckifejezésén, míg Onew  és Minho egyszerre ugrottak fel meglepettségükben. Még mielőtt bárki is elindult volna ajtót nyitni, egy tornádó sebességével robogó, kissé még nedves hajú, Power Rangeses pólót és rózsaszín pizsamaalsót viselő Taemin szalad végig előttük egy „majd én nyitom”-mal. Az ajtóhoz érve Taemin mégis megtorpant. Mi van, ha nem Heechul hyung az? Mi van ha...? Nem, az nem lehet. Rendőrök vannak az épület előtt és a portán is. Lehetetlen hogy ide bejusson. – döntötte el a kisebb, mégis félve nyitotta ki az ajtót, először csak résre, majd amikor meglátta Heechult egészen szélesre tárta azt, és hatalmas vigyorral az arcán ugrott a másik nyakába. Heechul csak meglepetten nyikkant meg, majd rekedtesen felnevetett.

 - Hi baby – kuncogott, majd behunyt szemmel fúrta a fejét Taemin enyhén vizes, puha tincsei közé és szippantotta be annak illatát. – Hmm... de jó illatod van – motyogta bele a fiatalabb fülébe, miközben két kezével átfogta annak derekát.

 - Hiányoztál hyung – motyogta Taemin az idősebb nyakába, mire megint csak kuncogás volt a válasz.

 - Hiszen csak másfél óra telt el.

 - Tudom, de akkor is – motyogott tovább Taemin. Heechul nagyon jól szórakozott a kisebben. Tetszett neki ez a ragaszkodó Taemin. És mivel úgy tűnt, hogy ez a ragaszkodó Taemin nem igazán szándékszik lemászni róla, Heechul erősebben ráfogott a derekára, majd elindult vele be a dormba. Érezte a kisebb mosolyát a nyakánál, amikor meghallotta Key sopánkodását, miszerint olyan, mint egy nagy gyerek. Heechul nevetve ült le a kanapéra, így Taemin az ölében ült lovagló pózban. Amikor leültek a fiatalabb felemelte a fejét az idősebb nyakából és rámosolygott. Heechul csak két keze közé fogta a mosolygós pofit, és közelebb hajolva, cuppanós puszit nyomott annak elnyílt ajkaira. Taemin, ahogy várni lehetett, fülig pirult, de nem úgy tűnt, mint akit érdekel a pozíciójuk. Egészen addig nem érdekelte, amíg Jonghyun meg nem jegyezte, hogy miért is nem mennek egyből szobára, amivel kiérdemelt egy tarkón csapást Keytől. A megjegyzésre Taemin leugrott Heechul öléből és mellé ült, egészen szorosan. Az idősebb csak jól mulatott a jeleneten. Imádta Taemin reakcióit.

A vacsora jókedvűen telt, mindenki viccelődött mindenkivel és Heechul – szokása szerint – nagy örömét lelte abban, hogy a JongKey párost ugrassa és persze Taemin zavarba hozása is elég sikeresen zajlott. Itt-ott egy két érintés, szájra puszik a legmeglepőbb pillanatokban és Taemin máris pipacs piros volt, míg a többiek ezen jót mulattak Heechullal az élen. Miután elpusztították az összes csirkét, beültek a nappaliba tv-t nézni, bár ismételten senki sem figyelt az Onew szerint túl mély kivágású blúzt viselő bemondónőre. Inkább beszélgettek, nevetgéltek, és mindenki azon volt, hogy Taemint megnevettesse. El akarták vele feledtetni a rossz emlékeket, és az akarták, hogy a kisebb minél többet mosolyogjon és nevessen. Persze Taemin kedvének feldobásához a legjobban Heechul értett. Akármivel jobb kedvre tudta deríteni a kis maknaet. Vagy jó másfél óra bohóckodás után, Kibum bejelentette, hogy ideje ágyba bújni, mivel Taeminnek amúgy is pihenésre van szüksége. A szobabeosztás szerint Taemin Minhóval volt egy szobában, de mivel most itt volt Heechul, a fiatalabb nagy nemesen felvállalta a kanapén alvó ember szerepét, hogy kettesben hagyja a szerelmeseket. Miután mindenki elvonult a saját szobájába, Minho pedig zuhanyozni, Heechul felkapta a karjaiba Taemint, amivel amaz egy kisebb sikkantással válaszolt.

 - Hyung, tudok én is járni – grimaszolt édesen Taemin, mire Heechul kis nevetéssel nyomott csókot a lebiggyesztett ajkakra.

 - Tudom, de én szeretnélek bevinni. Taemin-ah, tudsz róla, hogy nagyon könnyű vagy? – kérdezte Heechul komolyabban, amikor megérezte, hogy mennyire is könnyű Taemin.

 - Sosem voltam egy súlyos gyerek – húzta fel az orrát Taemin. – Bocs, ha nem tetszik a vézna seggem. – Heechul erre a mondatra hangosan felnevetett.

 - Taeminnie, a te segged sosem lesz vézna nekem. A te segged – markolt bele a szóban forgó testrészbe gyengéden, mire Taeminnek elakadt egy pillanatra a lélegzete – nagyon is megfelelő, sőt, imádom – suttogta az utolsó részt a kisebb fülébe, mire azt kirázta a hideg, és az ajkaiba harapott, ahogy a hátsó felén érzett szorítás kicsit erősödött.

 - Hyung~ - suttogta Taemin, miközben lehunyta a szemeit és közelebb bújt Heechulhoz.

 - Hm? – dörgölőzött Taemin nyakhajlatába az idősebb és szívta be annak édeskés illatát, majd közelebb hajolva lassan összeérintette az ajkaikat. Taemin egyből körbefonta a karjait Heechul nyaka körül és pozíciót váltva, lábaival körbefonta annak derekát, miközben amaz egyik kezével Taemin csípőjét másikkal még mindig a fenekét fogta. A csók egyre hevesebb lett, és Taemin azon kapta magát, és veszettül tépi Heechul ajkait, miközben karjaival egyre szorosabban csimpaszkodott a nyakába. Heechul vaktában indult el a kisebb szobája felé, útközben több dolgot is leverve. Érezte, hogy Taemin belevigyorog a csókba és ő sem tett másképp.

 - Áu – szisszent fel Heechul amikor a háta találkozott az ajtófélfával. Taemin csak jót kuncogott ezen.

 - Szerinted ez vicces, ha? – suttogta bele a kisebb fülébe, és rámarkolt a fenekére, mire Taeminből feltört egy halk nyögés. A hang hallatára Heechul is érezte, hogy nagyon is kezd beindulni, és ajkait mohón tapasztotta a fiatalabb hófehér, selymes nyakára, és itt-ott enyhén beleharapott a finom bőrbe. Taemin olyan hangokat adott ki, amiket eddig még soha, és valahol legmélyen szégyellte is magát értük, de per pillanat nem tudott ezzel törődni. Minden figyelmét lekötötte Heechul nyelve, ami most éppen az állvonalán szántott végig, majd elérte az ajkait, ahol egy forró csókban forrtak össze. Időközben elérték a hálószobát, és Heechul a lábával nyitotta ki és zárta be az ajtót maguk mögött. Ismételten vaktában bukdácsolt el Taeminnel az ölében az ágyig, ahová gyengéden fektette le a kisebbet. Kissé felemelkedett, hogy lenézzen az alatta fekvőre. Taemin haja kócos volt, és még mindig nedves egy cseppet, az ajkai duzzadtak a vad csókoktól, a szemei vágytól csillogtak, a pólója kicsit felgyűrődött mutatva egy kis részletet a póló alatt rejtőző, selymes hasfalból. Heechul nem talált rá szavakat hogy érzett, amikor Taemin mélybarna, csillogó szemeibe nézett. Annyi szó kavargott a fejében, ami most a kisebbre illene. Vadító, szexi, csábító, lélegzetelállító, gyönyörű. Igen, ez a megfelelő szó, gyönyörű. Pontosan illett rá ebben a pillanatban.

 - Annyira gyönyörű vagy, Taemin-ah – suttogta a másik fülébe, mire az várhatóan elpirult.

 - Na de hyung~ - nyávogott a kisebb,miközben az arcát Heechul nyakhajlatába rejtette – A férfiak nem gyönyörűek, hanem helyesek, férfiasak – mormogott, mire Heechul csak felnevetett.

 - Édes vagy~ - majd ezzel ismét megcsókolta kis szerelmét, aki lelkesen viszonozta a heves gesztust. Heechul tudta, hogy nem mehetnek tovább egy kis csókolózásnál, még, de neki most ez teljességgel megfelelt. Bár az alsóbb régiói nem ezt sugallták, mivel azok égtek a vágytól, hogy Taemin megérintse őket. Sokáig csókolóztak még az ágyon fekve, és amikor Heechul úgy vette észre, már nem bírja tovább, óvatosan eltolta magától Taemint, aki enyhén lihegve, kérdőn nézett rá.

 - Ha most folytatjuk, én már nem tudok leállni, és tudom, hogy még nem vagy erre készen – simogatta meg a kipirult pofit gyengéden, mire Taemin lassan bólintott és Heechul mellkasához bújva próbálta helyretenni a légzését.

 - Hyung... – szólalt meg kis idő múlva Taemin.

 - Hm? – mormogta amaz lehunyt szemekkel, Taemin szőke tincseit fésülgetve a kezével.

 - Ez nagyon jó volt – a félénk hangra Heechul halkan felkuncogott.

 - De még mennyire, Minnie – puszilt bele a kisebb hajába gyengéden.

 - Hyung... – Taemin hangja egyre álmosabbnak hangzott.

 - Hm? – de így volt ezzel Heechul is. Úgy érezte, mindjárt kidől.

 - Tiéd volt az első...

 - Az első mi? – ráncolta össze a szemöldökét az idősebb.

 - Az első csókom – lehelte Taemin, mielőtt elragadta az álom. Heechul először csak kikerekedett szemekkel nézett le a kócos kis buksira, majd gyengéden elmosolyodott és lejjebb hajolva gyengéd csókot nyomott Taemin telt, rózsaszín kis ajkaira.

 - Köszönöm, hogy nekem adtad – suttogta a kisebb fülébe, majd nem sokra rá ő rajta is erőt vett a fáradtság. Mielőtt még elaludt volna, közelebb húzta magához Taemint, és magukra húzta a takarót, amikor érezte, hogy a kisebb megremeg. Csak akkor tudott nyugodtan elaludni, amikor látta, hogy Taemin egyenletesen szuszog a mellkasába.

Tudom sokáig tartott, és még csak nem is olyan izgalmas, de most ennyire futotta, sajnálom :( remélem azért nem lett nagyon gáz és nem csalódtok nagyot. Mivel mostanában elég sokat olvasok angolul, ezért lehet a magyar fogalmazásmódom kicsit gyér lett, de nézzétek ezt el nekem xĐ

Ja és újabb JongTae videó, mert mostanában nagyon rákattantam erre a párosra *___*