Chapter 32

~Desire~

Szöul egyik eldugott részében, egy sötét sikátor végében, egy poros raktársor egyik épületében öt ember ült egy rozzant, régi faasztal körül. Az asztalon fegyverek és zsebkések feküdtek, valamint két bilincs. Az öt emberből kettőn rendőr, egyen pedig biztonsági őr egyenruha volt. A maradék kettő sima fekete kapucnis felsőben ült egy szintén ősrégi kanapén, kezükben félig leégett cigaretta.

- És, milyen volt a kölyök Dave? – kérdezte az egyik fekete ruhás a biztonsági őrnek öltözöttet, mire annak perverz vigyor terült szét az arcán, majd lehunyt szemmel dőlt hátra.

- Fincsi~ Nagyon csinos kis pofija van, és csak annyit mondok, nők ezrei irigyelnék meg azt a feneket. Már tudom, miért is van oda annyira érte a főnök. Én is nagyon szívesen megdöngetném párszor – vigyorgott teli szájjal, mire a maradék négy fickó is harsányan felnevetett.

- Miután Matt szólt, hogy segítségre lenne szüksége és elmondta pontosan miről, vagy inkább kiről van szó, én is rákerestem a netten. – szólalt meg az egyik rendőrruhás fazon. – Először azt hittem csaj. Be is indultam rendesen. Csak később derült ki hogy fiú,  de meg kell mondjam, a helyzetemen az sem változtatott. Már ha értitek, mire célzok? – mutatott a nadrágja elejére, mire ismét felharsant a röhögés.

- Remélem a főnök hagy majd minket is játszadozni vele. Lenne pár ötletem... – szólalt meg a másik kapucnis, majd a földbe taposta a cigi csikket.

- Olyan kis ártatlannak néz ki. Biztos vagyok benne, hogy nagyon félne... de ez csak még izgatóbbá teszi – nyögött fel behunyt szemmel a Dave nevezetű alak. – Istenem, már attól kemény leszek, ha rágondolok, milyen feszes volt az a nadrág ma rajta a dedikáláson. – nyúlt le a nadrágjához, míg a fejét hátravetette.

- Haver, nehogy itt verd ki a kölyökről fantáziálgatva – bökte oldalba röhögve az egyik kapucnis alak.

- Most miért Dan? Ha láttad volna-

- Örülök, hogy Taemin ennyire beindította a fantáziátokat – szólalt meg egy vészjósló hang mögülük, mire mind az öten nagyot ugrottak ijedtükben. – És valóban, olyan jó érezni, ahogy reszket a karjaid közt, könnyes szemekkel könyörög... ez csak még gyönyörűbbé teszi – hunyta le az újonnan érkezett férfi a szemét, maga előtt látva Taemin könyörgő arcát, hogy aztán olyan hirtelen nyissa ki, hogy az öt férfi ijedten rezzenjen össze. – De előre figyelmeztetlek mindnyájatokat! Ha Taeminnek akár csak egy haja szála is görbül az akció során, vagy valamelyikkőtök megpróbál hozzáérni ÚGY,- a pisztoly csöve élesen villant a kezében, ahogy hirtelen kihúzta az övéből, majd Dave fejének szögezte azt. A pasi csak kerekre tágult szemekkel nyelt egyet – Az olyan lassan és kínkeservesen fog meghalni, hogy inkább megölné magát, csakhogy befejeződjön a kín – Matt hangja suttogássá halkult a végére, az öt férfi mégis olyan megrettent csöndben volt, hogy a légy zümmögését lehet hallani. – Remélem világos voltam. – kúszott mézédes vigyor a most már platinaszőke Matt arcára, majd leeresztette a fegyvert, és visszarakta a nadrágja övébe. Egy fehér, galléros kabátot viselt, sötét farmernadrággal. A haját szőkére festette és egy kis szakállat is növesztett, de éppen csak stílusosat, hogy ne lehessen felismerni.

- I-igen, főnök - nyögte ki Dave a kezdeti sokk után. Mindnyájan tudták, hogy Matt bele van őrülve a kölyökbe, de azt nem is sejtették, hogy ennyire.

- Akkor jó. – fordult el Matt, majd egy nagy huppanással levetette magát a kanapéra.

- Mit láttál ma Dave? – kérdezte Matt közönyösen, szemeit a nagydarab fickóra emelve.

- Amikor megérkeztek négy biztonsági őr kísérte őket az asztalaikhoz, aztán még ketten jöttek, és szabályosan körbeállták mind az ötűket. Megközelíthetetlenek voltak gyanúfelkeltés nélkül. A dedikálás alatt mindvégig figyelték őket és a rajongóikat is, gondolom téged keresve bennük.

- És Taemin? Milyen volt? – kérdezte álmodozó képpel az idősebb.

- A haja barna, és hosszú, váll alattiig érő, ami megjegyzem igazán szexi – tette hozzá, de egyből elkapta a tekintetét ahogy az találkozott Matt élesen megvillanó szemeivel – boldognak tűnt, együtt nevetgélt a többiekkel, és sokszor pötyögött valamit a telefonján ami közben sokat mosolygott, gondolom levelezett valakivel és- Dave monológját éles csattanás szakította félbe. Mind az öt fickó ijedten ugrott fel a helyéről, amikor Matt hirtelen olyan erővel vágott a faasztalra, hogy az kettétört, és így leestek róla a fegyverek.

- Az a ribanc! – sziszegte gyilkos haraggal Matt – Biztosan ő volt az, senki más nem lehetett.

- K-kim Heechulról beszélsz, főnök?

- Ki ne ejtsd annak a kurvának a nevét előttem! – Dan ijedten rezdült össze és inkább meghúzta magát.

- Folytasd – intett Dave felé.

- A dedikálás másfél óráig tartott kisebb-nagyobb szünetekkel. Ez alatt egyszer nézett csak körül, mintha érezte volna, hogy figyelem, de aztán úgy tett mintha semmi sem történt volna. Ennyit láttam, utána hívtalak főnök.

- Értem, szóval felépült. - tette a mutató ujját a szájához Matt. – Ennek örülök. Nagyon remélem, ezúttal nem kellesz bántanom. Bár akkor sem akartam, de az a kölyök nagyon makacs és engedetlen, meg kellett nevelnem... na nem mintha nem élveztem volna. – kúszott nosztalgikus vigyor az arcára. – És még jobban élveztem volna, ha nem jön az a rohadék – sziszegte mérgesen, mire a többiek azt hitték, ismét összetör valamit. De e helyett, Matt csak gondolkodva nézett maga elé. A hangulata egyik pillanatról a másikra változott, olyan hirtelen, hogy a többiek nem tudták követni.

- Főnök, mi a terv? – kérdezte Dan.

- A terv. Igaz is. A SHINee mint tudjátok, most adja ki az újabb kislemezét Sherlock címmel – kezdett a magyarázatba Matt - Az első nagy koncert egy hét múlva lesz. Mint tudjátok, van három beépített emberem. Dave, Rick és Tom – mutatott a három egyenruhásra. - Ők tudnak koreaiul is. Peter és Dan lesznek a furgonban, mivel ők nem beszélik a nyelvet. A rendőr furgon megszerzése már folyamatban van, csak idő kérdése az egész. A koncert leforgása után, Dave, mint az egyik biztonsági őr elhívja egy pillanatra Taemint, arra hivatkozva, hogy a menedzsere hívatja. Amikor kivezeti a színfalak mögül, a hátsó bejárathoz, ott Rick és Tom fogja várni. Amikor senki sem látja, elkábítjátok. Az anyag már megvan hozzá. Aztán be a furgonba és nyomás, mielőtt észreveszik a hiányát. Mivel a „hercegnő” folyton körülötte van, arra is vigyáznunk kell. Aztán Peter és Dan elhozzák ide. Hátul már megcsináltam a szobát ahol addig lesz, amíg elintézem az utat Amerikába. Hát ennyi lenne röviden.

- Jó kidolgozott tervnek hangzik, főnök – jegyezte meg Dan.

- Az is. Alig várom már, hogy újra a karjaimban tarthassam. Négy hónap nagyon hosszú idő, és a kórházi látogatásom nála, majdnem a fél karomba került – masszírozta meg a karját – De megérte – érintette meg az ajkait Matt vigyorogva. Még emlékezett Taemin arcára, az ajkai puhaságára, a puha tincsekre, amik szinte szétfolytak az ujjai között. Az érzésre összeborzongott.

- Egy hét, édesem, és újra az enyém leszel – suttogta gonosz vigyorral az arcán.

§°§°§°§

- Még egy lépés, Taemin-ah – vezette Heechul a fiatalabbat óvatosan a nappaliján keresztül az étkezőbe.

- Miért van dejavüm, hyung? – kuncogott Taemin emlékezve a tengerparti piknikre. Oda is bekötözött szemekkel kellett mennie.

- Ne rontsd el a hangulatot – motyogta Heechul morcosan, mire Taeminnek megint kuncoghatnékja támadt.

- Oké~ - énekelgette a kisebb.

- Tádáá – vette el a kezét Heechul, amikor az asztalhoz értek.

- Wow~ - nézett végig Taemin az asztalon, ami hangulatosan volt megterítve és még egy kis gyertya is volt a közepén, nem messze a főfogástól, ami egy egész csirke volt. Tányérok, poharak szimmetrikusan, pezsgő az asztal szélén lehűtve.

- Hyung, nagyon felkészültél – húzta fel huncutul a szemöldökét a fiatalabb, mire Heechul kissé elpirult.

- Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Hiszen ez az öthónapos évfordulónk – húzta a karjai közé Taemint, aki engedelmesen simult az ölelésbe, majd a csókba, amit az idősebb adott a szájára.

- Már az, Heechul. – mosolygott Taemin. Heechul végigsimított a fiatalabb arcán, nyakán, majd kezei a hosszú, barna hajba siklottak.

- Imádom, hogy ilyen a hajad. Jobb mint a vörös volt – szagolt bele az illatos tincsekbe, mire csak kuncogás volt a válasz.

- Hyung~ az egóm hatalmasra nő melletted.

- Ez a célom – nevetet az idősebb, majd úriember módjára kihúzta Taeminnek a széket. A vacsora kellemesen telt. Sokat nevetgéltek, nosztalgiáztak, és etették egymást falatkákkal, majd a desszerttel is. Vacsora után a kanapé felé vették az irányt, ahol egy vígjátékot kezdtek el nézni. Csakhogy a film felénél már nem igen a képernyőre figyeltek, sokkal inkább egymásra. Taemin időközben Heechul ölébe ült szemből, és most két kézzel átkarolva a nyakát, szenvedélyesen csókolta az idősebbet. Amaz kezei Taemin vékony csípőjén nyugodtak, néha-néha lecsúszva annak fenekére, és megszorítva azt. Taemin minden egyes szorításnál belenyögött a csókba, és csípőjét meglendítve, összedörzsölte a már éledező férfiasságukat. Az érzéstől már Heechul is felnyögött, és még éhesebben csókolta kis szerelmét, majd letért annak selymes bőrű nyakára, enyhén harapdálva azt, hamar megtalálva rajta az érzékeny pontokat.

- Ah – nyögött fel kicsit hangosabban Taemin, amikor most Heechul lökte feljebb a csípőjét.

- Taemin-ah...most álljunk meg, mert később már nem leszek képes rá. – suttogta vágytól fűtve a fiatalabb fülébe Heechul, de az csak levigyorgott rá.

-Hát ne is légy... hyung, én akarom – suttogta vissza Taemin, enyhén elpirulva. Heechul meglepetten, mégis kissé bizonytalanul nézett rá.

- Biztos vagy benne, Minnie? – Taemin csak szaporán bólogatott, majd fejét hyungja nyakába fúrta.

- A tiéd akarok lenni, Heechul. – ettől az egy mondattól Heechul úgy érezte, elveszti a fejét. Mohón kapott a telt ajkak után, hogy aztán azt csókolva emelje fel Taemint,- aki így kénytelen volt körbefonni a lábait az idősebb derekán,- és induljon el vele a háló irányába. Odaérve mégis óvatosan, finoman fektette le a kisebbet a puha ágytakarók közé, és kerekedett felé. A sötét szemekbe nézve, nem látott mást csak mérhetetlen szeretetet és vágyat. Azok a barna mélységek olyan nagy bizalommal néztek fel rá, hogy úgy érezte a szíve kiszakad a helyéről, olyan gyorsan vert.

- Szeretlek – suttogta a kisebb telt, rózsaszín ajkaira, mielőtt csókban forrasztotta volna össze őket.

- Én is szeretlek, hyung – válaszolt Taemin is, amikor Heechul elengedte az ajkait.

- Taemin-ah, meg kell ígérned, ha fáj, vagy már nem akarod, szólsz, rendben? Nem akarlak bántani – nézett komolyan a fiatalabbra, aki csak lágyan bólintott.

- Rendben, hyung. De tudom, hogy te vigyázni fogsz rám – mosolygott melegen a kisebb, majd lehúzta magához egy újabb csókra Heechult. Ezután szenvedélyes csókcsata bontakozott ki kettejük között. A ruháik lassan teljesen eltűntek, de nem úgy tűnt, hogy ez most valamelyiküket is zavarná. Taemin kezdeti félénksége is elillanni látszott, amikor Heechul fölé kerekedve, végigcsókolta annak arcát, nyakát, mellkasát, és végül elért a legérzékenyebb pontjához is. Heechul levegője bent rekedt és meglepett nyögés hagyta el a száját, amikor forró ajkakat érzett a férfiasságán.

- T-Taemin-ah – nyögte a kisebb nevét, mire az csak elmosolyodott, és folytatta a lenti tevékenykedését, lassan, majd egyre fokozódó tempóval mozgatva a fejét. Heechul már csillagokat látott a gyönyörtől. Sosem gondolta volna, hogy Taemin, akinek semmi tapasztalata nincs e téren, ennyire profin tudni fogja mit kell tennie. Amikor úgy érezte nem bírja tovább, gyengéden felhúzta magához a fiatalabb fejét, mire az nagy, csodálkozó, ártatlan szemeket meresztett rá.

- Nem volt jó, hyung? – kérdezte ártatlanul.

- Jó? Viccelsz velem? A jó nem kifejezés, Minnie. Mégis honnan tanultad te ezt? – kérdezte mire Taemin arcára kis pír kúszott.

- B-belenéztem egy OLYAN videóba – motyogta halkan, mire Heechul felnevetett.

- Most már mindent értek. De azt hiszem, most én jövök – vigyorodott el, majd fordítva egyet magukon, Taemin felé kerekedett, és mohón csókolni kezdte. A kisebb nyakára térve, újra megkereste az érzékeny pontokat, és azokat ingerelte. Taemin nem tudott nyugton feküdni az ágyon az élvezettől. Ahogy érezte az idősebb ajkait lejjebb kúszni a kulcscsontjára, majd mellkasára, és végül a mellbimbójára, a háta ívbe feszült és hangosan felnyögött.

- Ah, Heechul~ - nyögte, mire érezte az idősebb vigyorát kiszélesedni, immáron a köldökétől. Majd amikor a nedves ajkak elértek ahhoz a ponthoz, ami a legjobban vágyott arra, hogy megérintsék, Taemin élete eddigi leglányosabb és egyben leghangosabb kiáltását produkálta. Kezeit gyorsan a szájára csapta, de aztán mégsem volt képes ott tartani, ehelyett az idősebb hajába vezette azokat, és gyengén megszorította a sötét tincseket. Éppen mielőtt elment volna, Heechul elemelte a fejét Taemintől, majd komolyan nézett fel a vágytól ködös szemekbe.

- Ez először lehet fájni fog kicsit, de később jobb lesz, ígérem – mondta, majd Taemin érdeklődve figyelte, ahogy bekeni az ujjait valamilyen anyaggal. Egészen addig figyelte az idősebb ténykedését, amíg az első síkos ujj meg nem találta a belé vezető utat. Nem fájt, csak kellemetlen volt, mégis ő csak visszaejtette a fejét a párnára. Amikor már úgy ahogy megszokta a ki-be mozgó ujjat, az idősebb csatlakoztatott még egyet. Ennél már halkan felszisszent.

- Sajnálom – nyomott csókot a kisebb combjára Heechul, látva Taemin kissé fájdalmas arckifejezését. – Hagyjam abba? – Taemin csak megrázta a fejét, és igyekezett ellazítani magát. Megpróbált nem a fájdalomra és feszítésre figyelni, sokkal inkább az idősebb lágy, duruzsoló hangjára, ahogyan az nyugtató szavakat suttog a fülébe. Heechul érezte, ahogy Taemin lassan ellazul és az ujjai is könnyebben mozogtak már a kissebben. Aztán amikor az egyik mozdulatnál Taemin háta éles ívben hajolt el a matractól, és behunyt szemekkel felkiáltott, Heechul tudta, megtalálta Taemin érzékeny pontját.

- O-Ott! Csináld azt még egyszer, hyung!~ - nyögött Taemin, majd kiáltott fel ismét, amikor Heechul újra eltalálta benne azt a pontot. Amikor az idősebb úgy érezte Taemin készen áll, lassan kihúzta az ujjait, - mire Taeminből kis nyöszörgés tört fel – és elhelyezkedett a fiatalabb lábai között.

- Lassan csinálom, és ha már nagyon fáj, csak szólj és megállok. Rendben? – kérdezte Heechul, bár rajta is igen eluralkodott már a vágy. Így látni Taemint, hallani a nyögéseit, teljesen felkorbácsolták a vágyait. Már szinte érezte maga körül a forróságot, amit a kisebb ad. Taemin fájdalmasan nyögött fel, amikor Heechul előrenyomult. Az idősebb azonnal megállt, és óvatosan letörölte a kisebb kicsorduló könnyeit.

- Álljunk meg, Minnie? – lihegte. Nagyon is nehezére esett nem teljesen belökni magát a másikba. De mégis visszafogta magát, hiszen semmi esetre sem akarta bántani Taemint.

- N-nem, csak várj egy kicsit, jó? – nyöszögte Taemin összeszorított szemekkel, és próbált lazítani. A feszítés elviselhetetlenné erősödött, mégis a fájdalom mellett ott volt egy kis élvezet is. Ahogy sikerült magát ellazítani, bólintott Heechulnak, aki immáron teljesen belécsusszant, ahol ismét megállt, várva, hogy Taemin hozzászokjon az érzéshez. Kis csókokkal, harapásokkal a fiatalabb nyakán, próbálta elterelni annak figyelmét a fájdalomról, ami lassan sikerült is. Taemin kicsit megmozdította a csípőjét, mozgásra sarkallva ezzel Heechult, aki lassan kihúzódott, majd visszacsusszant. A tempó folyamatosan fokozódott, és amikor Heechulnak sikerült elérni Taeminben azt a pontot, amitől csillagokat látott, a fiatalabb nem érzett már mást, csak puszta gyönyört. Onnantól kezdve a fájdalom elillant és csak a gyönyör maradt. Tudta, hogy azért ahogy most kiabál és nyögdécsel, holnap még nagyon fog égni az arca, de most erre nem tudott koncentrálni. Csak a beteljesülést látta maga előtt, és Heechul izzadságtól gyöngyöző arcát, ahogy benne mozgott. Érezte, hogy már nincs sok hátra, ezért  testeik közé nyúlva kezdte el pumpálni eddig elhanyagolt férfiasságát. Heechul látván a kisebb tevékenységét, elhúzta annak kezét, és most ő folytatta azt, amit azelőtt Taemin. És amikor végül mind a ketten elérték a gyönyör kapuját, Heechul lihegve borult Taemin jóval kisebb testére, hogy aztán kisimítva az arcából annak izzadt tincseit, szerelmes csókot nyomjon az enyhén elnyílt, lihegő ajkakra.

 - Nagyon szeretlek, Minnie – suttogta a kisebb fülébe fáradtan, mire Taemin felkuncogott a csiklandós érzéstől.

- Én is szeretlek, Heechul – suttogta vissza Taemin, majd lassan leragadt a szeme a kimerültségtől. Heechul óvatosan kicsusszant a fiatalabból, majd mellé feküdt, és a mellkasára húzta a már nagyokat szuszogó Taemint. A két fiatal végül egy más karjaiban zuhant békés álomba.

Jézusom, el sem hiszem, hogy ezt én írtam...^///^  ... woááá, ez olyan megalázó... komolyan, de túl vagyok rajta, és a végére egészen belejöttem. Meg kell mondanom, nagyon nehéz volt elkezdeni... húúúúú~ xD de azt akartam, hogy Taeminnek Hee legyen az első, és megtörténjen a dolog, mielőtt egyéb dolgok fognak történni... de nem is mondok sokat xĐ 

amúgy ezt most elég gyorsan megírtam szerintem :) belejöttem, mert annyi ötletem van, és most megint akciók jönnek, huhú már alig várom, annyi minden van a fejemben...

Na de nem is rizsázok többet :) komikat please *___* szeretném tudni, hogy nem lett olyan gáz :D

puszi: Yume <3