Chapter 4

Gyors friss :) Van ihlet :)))

Chapter 4 - Feeling

-Taeminnie!!!

- Heechulie!! – hallották meg a megkönnyebbült kiáltásokat, majd már csak annyit érzékeltek, hogy karok fonják körbe őket. – Istenem, úgy aggódtam – ölelte magához Leeteuk, a nem kicsit megdöbbent Heechult, aki a másik válla felett látta, hogy Taemint éppen Key szorongatja, de úgy hogy az majdnem megfulladt. Amikor összeakadt a tekintetük, rámosolygott a fiúra, és egy olyan ˇén megmondtamˇtekintetet küldött felé. Az csak édesen elmosolyodott, és megforgatta a szemét, amit Heechul roppant helyesnek talált. – Nem tudtuk elképzelni, miért késel. Legalábbis ennyit. Mindig szoktál késni, és reggel össze is vesztük, és én nem tudtam, mi van veled, mert a telefonodat sem vetted, fel és… - hadarta Teukie, és érezte, hogy a másik könnyei a vállát áztatják – És akkor, mondta a portás, hogy a lifttel valami baj van, aztán mindenki odament, és hallottuk hogy elindul lefelé, és nem akar megállni, de aztán megállt, de olyan nagy hanggal, hogy…- szipogott, miközben összefüggéstelenül hadart - … és már azt hittük, hogy…hogy… - nem tudta befejezni, csak még erősebben ölelte a másikat, miközben már a többiek is csatlakoztak hozzájuk, így ott találta magát, egy hatalmas ölelésben.

- Srácok, akkor nem is haragszotok rám? – kérdezte halkan, mire a többiek csak felnevettek.

- Dehogy, te idióta – szipogta most Sungmin, aki a könnyeit törölgette.

- Akkor jó, de ettől függetlenül, sajnálom, hogy egy seggfej voltam – kért bocsánatot mosolyogva, de a többiek erre csak megint egy csontropogtató ölelésbe vonták.

- Minden rendben, Heechul hyung? – hallották meg a SHINee vezetőjének, Onewnak a hangját, majd ahogy elengedték, megpillantották a másik csapatot. Key még mindig fogta Taemin vállát, és óvón simogatta, mintha legalábbis az elveszett fiát kapta volna vissza.

- Persze, semmi baj. – mondta mosolyogva, majd a tekintetét Taeminre emelte – Jól vagy Taeminnie? – kérdezte kedvesen, mire az meglepetten nézett rá. Csodálkozott, hogy a másik most kedves vele, de úgy döntött, ez jobb mintha gúnyolódna, így elmosolyodott.

- Persze, és köszönöm – mondta hálásan.

- Ugyan, nincs mit. Örülök, hogy jobban vagy – erre a mondatra, Jonghyun felkapta a fejét.

- Minnie rosszul volt? – kérdezte, és hirtelen mindenki az említett fiúra nézett, aki ettől zavarában elpirult.

- Igen, azt hiszem pánikrohama volt – válaszolt a fiú helyett Heechul.

- Istenem, Minnie, jól vagy? – ölelte szorosabban Key, mire Taemin még jobban elpirult.

- Igen, semmi bajom. Heechul hyung, tudta mit kell tenni ilyen helyzetben, így már jól vagyok. – motyogta.

- Köszönjük – fordult Heechul felé Jonghyun, és kissé meghajolt.

- Ugyan, semmiség. – mosolygott amaz.

- Várjunk csak! – szólalt meg hirtelen Siwon, aki eddig gyanakodva nézte Heechul gyanúsan vigyorgó fejét.

- Ugye nem mondtad el neki… AZT? – meresztett rá nagy szemeket, de erre Hee csak elnevette magát.

- Kim Heechul! Ez egyáltalán nem vicces! – nézett rá az idősebb fiú, szúrós szemekkel, de erre még csak jobban nevetett, sőt egy csilingelő kacagás is csatlakozott az övéhez. Fel pillantva látta, hogy Taemin is jóízűen nevet a dolgon. Rámosolygott a fiúra, majd kacsintott egyet, és futásnak eredt, hogy elmeneküljön a Siwon nevű pusztító hurrikán elől, aminek a célpontja, most ő volt.

- Állj meg, Cinderella! – kiáltott az utána, mire hátrafordult.

- Ne nevezz így, nem vagyok lány!- nyújtotta rá a nyelvét, de a futást semmi pénzért nem hagyta volna abba.

- De az leszel, ha utolérlek és kiheréllek! – kiáltott dühösen Siwon, és körbe-körbe kergette a másikat az előtérben.

- Jaj, a nagy és félelmetes Lord Choi Siwon megfenyegetett! – játszott drámaian – Mit kéne most tennem? – emelte a kezét tetetett aggodalommal a homlokához, még mindig futás közben.

- Heechulie!!! Ne menekülj! Állj már meg! – kergette amaz tovább. A teret betöltötte kettejük csipkelődése, és Heechul gurgulázó nevetésének a hangja.

- Ezek sosem nőnek fel – sóhajtott drámaian Leeteuk, mire mind a SHINee, mind a SUJU maradék tagja felnevetett. Taemin mosolyogva nézte, a Siwon elől rohangáló, felszabadultan nevetgélő Heechult. A másik egyik pillanatról a másikra változott meg. Na persze, nem mintha ezt bánta volna. Igazából örült neki, hogy így alakultak a dolgok. Nem tudott sokat agyalni ezen, mert egy nem túlzottan férfias sikítás, ami történetesen Heechultól származott, félbeszakította belső monológját.

- Teukie! Teukie! Szólj rá! – visított Heechul, ahogy Siwon elkapta, és a halban lévő kanapéra vágta. Leeteuk csak nagyot sóhajtott, és már indult volna, Hee megmentésére, amikor is az csodával határos módon kiszabadult, és egyenesen Taeminhez szaladt, majd élő védőpajzsként maga elé rángatta. Az csak pislogni tudott.

- Na de Siwonnie – kezdte, lihegve a futástól – Csak nem akarod bántani Taeminniet, ugye? – nézett a másikra Taemin válla felett, egy olyan „erre mit lépsz?” fejjel. Siwon csak dühödten fújtatott egyet, és Taemin már azt, hitte, rajta keresztül fogja levadászni Heechult, de ekkor az csak vett egy nagy levegőt.

- Piszkosul játszol Kim Heechul, vedd tudomásul! – mondta hisztisen, és a fejét elfordítva, majd felszegve, elindult a próbaterem felé. A SUJU és a SHINee tagok eközben már valahogy elszállingóztak, így már csak ők maradtak kint a folyosón.

- Ez igazán férfias mozdulatsor volt, Siwonnie! – kiáltott utána vigyorogva Heechul, mire az egy pillanatra megdermedt, majd meg sem fordulva kiáltott vissza.

- Nem mindig lesz ott Taemin, hogy a védőpajzsod legyen! – csak ennyit mondott, és tovább állt.

- Fuu… - eresztett meg egy kis sóhajt Hee, amikor a másik már eltűnt a próbaterem ajtaja mögött, és ő ott maradt Taeminnel a folyosón. – Ezt megúsztam… egy időre…azt hiszem…lehetséges… - mondta, de a mondat végére már eléggé elbizonytalanodott, és szemöldök ráncolva fejezte be azt, mire Taemin elnevette magát.

- Most mi van? – nézett a kisebb fiúra értetlenül, de mosolyogva – Ne akard tudni, milyen, ha bekattan… borzasztó – látványosan összerezzent, mire Taemin csak még jobban kacagott.

- El tudom képzelni – mondta végül, még mindig mosolyogva. Heechul elmélázva nézte a vidám arcot. Mennyivel szebb, amikor boldog, és mosolyog – gondolkodott magában. Hogy tudta bántani csak azért, mert ő nem tudja kezelni az érzéseit? Hogy lehetett ekkora önző barom? – szidta magát, szintén csak gondolatban, és megfogadta, nem fogja újra elkövetni ezt a hibát. Taemin nem fog miatta egy könnycseppet sem ejteni. Annyira nem vette észre, hogy Taemint bámulja, hogy már csak arra eszmélt, hogy a másik a szeme előtt legyez.

- Heechul hyung… valami baj van? Valami van az arcomon? – érintette meg a kisebb az említett testrészt, és kissé kétségbeesett fejet vágott. ~Édes~- ez lebegett Heechul szeme előtt, ahogy nézte, amint a másik az arcát tapogatja. Végül már nem bírta nézni, ahogy a másik a semmit takarítja az arcáról, így odanyúlt és óvatosan lefejtette onnan a kezét.

- Nincs rajta semmi – mosolygott rá kedvesen. Taemin láthatólag a meghökkentség, és a zavar vegyes keverékét produkálta. Nézte, ahogy a kisebb fiú elpirul, és lehajtja a fejét, majd amikor észrevette, hogy még mindig fogja annak a kezét, gyorsan elengedte, és zavartan megköszörülte a torkát.

- Ömm… asszem, jó lenne, ha mi is bemennénk próbára, nem? – kérdezte végül, még mindig kissé zavartan, de mosolyogva. Taemin csak bólintott. Nem volt biztos benne, hogy a hangja nem hagyná-e cserben, amint kinyitná a száját. Nem kicsit jött zavarba a másik fiú előbbi tevékenységeitől, és a meleg, kedves mosolytól. Nem tudta, miért változott meg a másik ilyen gyorsan. Vagy lehet, csak attól tart, hogy megint rohamot kap? – míg ezen gondolkozott, észre sem vette, hogy a másik már megindult előre, így kicsit összerezzent, amikor az rászólt.

- Taeminnie! Nem jössz? – mosolygott rá, és hívóan intett a kezével. Nem tudta, miért hívja őt így a másik, de tetszett neki, hiszen ez azt jelentette, hogy mégsem utálja annyira. Ezt a becenevet, még Key ragasztotta rá, és ebből fejlesztette Jonghyun tovább a Minniet. Egyiket sem találta túl férfiasnak, és sokáig kérte is a többieket, hogy ne hívják így, de végül csak ráragadt, és most már egyre többen használják ezt a becenevet.  Gondolataiból kiszakadva, mosolyogva szaladt a másik fiú mellé, mire az a vállát átkarolva kezdte el a próbaterem felé húzni.

- Táncikáljunk kicsit! – vigyorgott rá Heechul, mire az ő arcán is kiszélesedett a mosoly.

- Oké – bólintott, és magában eldöntötte, hogy ezt a kedves, vicces, mosolygós Heechult jobban kedveli, mint azt, aki állandóan lehetőséget keresett arra, hogy bántsa. Csak azt nem tudta, melyik is az igazi énje. Szívből remélte, hogy az, aki a liftben nyugtatta, és meg tudta nevettetni…

Remélem ez  feji is tetszett. a következőt kicsit hosszabbra tervezem és lesz benne egy váratlan fordulat is...