Chapter 12

Chapter 12

Ingerlően puha csókok lepték el az arcát, a nyakát, majd áttértek a vállára, mire jólesően felsóhajtott, és hátrahajtotta a fejét, így kínálva fel még több területet az idősebbnek, aki szinte már belepréselte a hirtelen ötletből, ülőalkalmatossággá felavatott íróasztalba. Már csak fél óra volt a fellépésig, de ők úgy érezték ez pont elég egy kis feltöltődésre. Legalábbis Taemin ezt szűrte le abból, hogy amint kilépett az öltöző ajtaján, Heechul karon ragadta, és bevonszolta egy szobába, ahol egy asztalon és egy erősítőn kívül nem sok minden volt található. Amikor aztán beértek, az idősebb egyből az ajtóhoz préselte, és a következő percben már éhes ajkak tapadtak az övére. És most itt ült az asztalon, az idősebbel a lábai között, és alig bírta visszatartani a jóleső nyögéseket. Még soha nem tapasztalt ilyet. Nem tudta, hogy ez ennyire piszkosul izgató és jó érzés lehet. Még sosem volt komoly kapcsolata, főleg nem egy vele azonos neművel, most mégis elképzelni sem tudta, hogy valaki más érintse így meg, legyen az nő vagy férfi. A szájára tapasztotta a kezét, ugyanis nem tudott visszafogni egy hangos nyögést, miután Heechul beleharapott a nyakhajlatába.

- I…idióta, meg fog látszani – nyögte ki nagy nehezen két sóhaj között. Érezte, hogy a másik elmosolyodik a vállánál, majd a fejét lassan felemelve, belenézett Taemin ködös tekintetébe.

- Nyugi, nem fog. Vigyázok – vigyorgott a másikra. – De mond csak – kezdte és visszahajolt a kisebb nyakára, amit úgy imádott. – Hova is kell neked menned ma délután, ami miatt nem tudsz időt szakítani rám? – morogta a selymes bőrbe, majd választ sem várva, ismét gyengéden beleharapott a fehér nyakba. Hallotta Taemin nyögését, ami csak még jobban felkorbácsolta a vágyait. A fiatalabb el sem tudta képzelni, milyen ingerlően festett így, az asztalon ülve, csókoktól vörös, duzzadt ajkakkal, csillogó, ködös tekintettel, teljesen kiszolgáltatva neki, miközben lábaival az ő, Heechul derekát ölelte.

- Má… már mondtam, hogy egy barátommal találkozom. Pro… problémái vannak, és… meg ah… meg kell beszélnie val… valakivel – Taemin nagyon nehezen tudott értelmesen gondolkodni, sőt beszélni, miközben Heechul folyamatosan a nyakát, vagy a pólójából még kilátszó vállát csókolgatta, vagy harapdálta.

- És nem ér rá? – mormogta bele az idősebb a másik puha bőrébe, majd egy utolsó, gyengéd szívás után elvált, az annyira ingerlő bőrfelülettől, és a kisebb szemeibe nézett.

- Ne légy önző – pöckölte meg mosolyogva az idősebb orrát Taemin, majd kedveskedve bújt bele annak karjaiba. – Annyi időnk van. Jut rád is – nyomott egy puszit a másik arcára, csakhogy ez Heechulnak nem volt elég. Éhesen mart a telt ajkakra, amik egyből utat engedtek a nyelvének. Végül, amikor mind a ketten levegő után kapkodva váltak el egymástól, Heechul csak megadóan felsóhajtott.

- Legyen. De hétvégére ne tervezz programot, mert el szeretnélek vinni valahova – mondta, miközben ellépett a fiatalabbtól, és lesegítette az asztalról.

- Tényleg? Hová? – nézett rá óriási, kiskutyaszemekkel Taemin, mire elnevette magát, és elgyengült mosollyal simított végig a kisebb lágy, szőke tincsein. Taemin az új hajával, immár teljes mértékben kiérdemelte, az SM Entertainment első számú kisangyala címet.

- Ez meglepi. Majd meglátod, ha jó kisfiú leszel – mondta, majd amikor a másik csak lebiggyesztette a szája szélét, ő csak kis csókot nyomott a durcás ajkakra.

- Ne duzzogj – nevetett, majd ha mondani is akart valamit, gyorsan elhallgatott, ugyanis az ajtó elől morgolódás foszlányai hallatszódtak be.

- Esküszöm, ha megtalálom, komolyan kifilézem. Volt képe, fellépés előtt fél órával lelépni, komolyan – a hang félreismerhetetlen volt, és kétség kívül Leeteuk nagyon dühös volt.

- Azt hiszem, neked meszeltek – kuncogott fel Taemin, amikor Leeteuk már eltávozott, és Heechul nyűgösen fúrta a fejét, az ő vállába.

- Milyen együtt érző vagy ma Taemin-ah – morgolódott az idősebb, majd a következő pillanatban felegyenesedett.

- Azt hiszem, ideje menni, mielőtt szétfüstöl a feje – sóhajtott fel drámaian, mire Taemin megint csak kuncogott.

- Sok sikert – mondta aztán Heechulnak, aki egy mosollyal és egy kis csókkal, kívánt hasonlókat. Amikor végül Taemin – jól körülnézve, hogy nincs-e ott senki – kilépett az ajtón, Heechulon valami nagyon rossz érzés futott át. Úgy érezte, rosszat tett azzal, hogy kiengedte a kisebb fiút azon az ajtón. Mintha ez lett volna az utolsó alkalom, hogy látja. Az egész csak egy fél percig tartott, mégis, még azután is kísértette, hogy kilépett az ajtón, és csatlakozott, a nem kicsit dühös csapattársaihoz.

*_*_*

A fellépés jól sikerült, mint persze azt mindenki feltételezte. Taemin még mindig nehezen tudta felfogni, hogy az a sok ember, csakis miattuk van ott, hogy láthassák őket. Még mindig nem tudta megszokni, hogy lányok ezrei sikítják a nevét, és akármit megtennének azért, hogy egyszer hozzáérhessenek, vagy akárcsak rájuk nézzen, vagy mosolyogjon. És amikor fellépve a színpadra, meghallotta az őrült sikításokat, úgy érezte, hatalmas adrenalin löketet kap, és így szinte az egész műsor alatt be volt zsongva. Ezt már csak az tudta tetézni, amikor lement a második számuk, és a harmadik felénél, csatlakozott hozzájuk a Super Junior, és ahogy összeakadt a tekintete Heechuléval, összemosolyogtak, és a szíve azt hitte kiszakad a helyéről. Onnantól kezdve, állandóan egymás mozdulatait lesték, és amikor egyszer-egyszer ismét összeakadt a tekintetük, Taemin vagy elrontott egy lépést – amin Jonghyun önfeledten jól szórakozott -, vagy megbotlott az előtte táncoló Keyben – amit az már kevésbé díjazott, és aggodalmasan tekintgetett a csapat legfiatalabb tagja felé. Heechul látta, hogy milyen hatással van Taeminre, és ez mindig óriási vigyort csalt az arcára. Csakhogy a kisebb nem tudta, hogy ő is ugyan ilyen hatással van rá. Például az előbb, szó szerint megfejelte Siwon hátát, mert nézte, ahogy Taemin ráönt egy flakon vizet Minhóra. Aztán megbotlott Leeteukban, amikor Taemin szólója következett, és ahogy meghallotta felcsendülni a számára annyira ismerős és kedves hangot, nem tudott odafigyelni, és szépen belegyalogolt a másik pihenés képen kinyújtott lábában. Aztán amikor eljött a pillanat, hogy a két együttes közösen énekel el egy számot, az első dolga volt a színpadra érve, Taemin felé venni az irányt, és amíg az nem figyelt, mert háttal volt neki, jól nyakon öntötte egy flakon vízzel, amit a feljövetelkor, még Kyuhyun nyomott a kezébe. Taemin annyira meglepődött a hirtelen hidegzuhanytól, hogy azt sem tudta hol van, és ki öntötte le. Aztán amikor felismerte Heechul rekedtes nevetését, gonosz vigyorral az arcán fordult meg a másik – időközben az ő derekára fonódott – karjaiban, és azzal a lendülettel öntött az idősebb képébe egy fél flakon vizet. Persze ezután választ sem várva, eszeveszett rohanásba kezdett, és nevetve szaladgálták közbe a színpadot. Időközben Heechulhoz csatlakozott Siwon és Eunhyuk is, így Taemin menekülési esélyei eléggé lecsökkentek. Végül bekerítették, és amikor már azt hitte nincs kiút, megjelent a felmentő sereg a JongKey páros személyében, akik egy-egy műanyag, színes labdával, kiiktatták Eunhyukot és Siwont, így már csak ketten maradtak Heechullal, aki így is elégedettnek tűnt, hogy két bűntársát, már hatástalanították. Lassan közeledett Taemin felé, aki erőbeli hátránya ellenére, merészen vigyorgott, és mikor Heechul elkapta a derekát és magához vonta, a vigyor csak még szélesebb lett. Az eddig a háta mögött rejtegetett, vésztartalék vizes palack tartalmát, egy határozott mozdulattal a másik képébe küldte, és amíg az a víztől prüszkölt, ő szépen elszaladt. És így ment ez még egy órán keresztül, amikor a záródal keretében, a műsor véget ért, és ők lejöttek a színpadról. És most itt áll az öltöző ajtó előtt, óriási vigyorral a képén, és közben arra gondol, milyen szenvedélyes csókkal köszönt el tőle Heechul, amikor víztől csatakosan, félrerántotta az egyik raktárhelyiségbe, egy tíz percre és még egyszer megígértette vele, hogy nem tervez programot a hétvégére.

 - Áh, Taemin – rántotta ki gondolataiból egy hang, ami bár ismerős volt, Taemin mégis akkorát ugrott tőle ijedtében, hogy majdnem elejtette az addig a kezében szorongatott telefonját, amit most gyorsan zsebre is dugott. – Sokat kellet várnod? Ne haragudj, de a főnök nem engedett el hamarabb – állt meg előtte Matt, és bocsánatkérően nézett rá.

 - Se… semmi baj, még csak most jöttem ki, nem várok olyan régóta – erőltetett magára egy mosolyfélét a fiatalabb, bár a hangja még mindig remegett egy kicsit. Még mindig nem tudta megmagyarázni magának, miért reagál így a teste, és az elméje Matt közelségére vagy hangjára. Hiszen sosem találkozott vele, a reklámstúdió előtt… vagy igen?

 - Akkor jó – mosolyodott el az említett – Mehetünk? – kérdezte és barátságosnak szánt mosollyal intett a kijárat felé. A valódi oka a késésének az volt, hogy az eredeti helyet ahová Taemint akarta vinni, kibérelték, így kénytelen volt a saját lakásába menni, és körülnézni, melyik helyiség lenne alkalmas egy személy ottlétéhez. Végül azt gondolta, jobb is, hogy a raktárépületet kivették, mert a pincéje sokkal inkább alkalmasabb, erre célra, és onnan még az se hallatszik fel, ha Taemin kiabálna, amit valószínűleg meg is fog tenni. Szóval, így a takarítással elment az idő, na, meg beszerzett néhány dolgot, amik később még jól jöhetnek majd, ha Taemin netalántán szökéshez folyamodna. Nem akarta bántani a kisebb fiút, hiszen szerette – a maga morbid módján –, de ha az nem lesz engedelmes, vagy túl sokat nyivákol, úgy döntött kicsit megneveli...

 - Persze, menjünk – hallotta meg ködös gondolatain át, Taemin lágy hangját, és felnézve összetalálkozott a tekintete, azzal a meleg, csoki barna szempárral, és úgy érezte, már nem bír többet várni, ő most akarja ezt az angyalt. Szinte erőszakkal fogta vissza magát, hogy ne ragadja meg a fiatalabb karját, és ne vonszolja keresztül az épületen, át az utca másik oldalára, majd onnan, a kétutcányira lévő lakásának pincéjébe, és vágja azonnal az ágyra.

 - Öhm… merre megyünk? – kérdezte Taemin bizonytalanul, és amikor elhaladtak a portás bácsi mellett, illedelmesen köszönt neki, majd visszafordult Matt felé.

 - Itt szemben, a sarkon van egy kávézó. Nem felkapott, nem is menő, de szerintem ott lehet kapni a legfinomabb kávét, egész Szöulban – mosolygott Taeminre, aki ettől mintha kicsit felengedett volna. Őszintén szólva, az előbb megijedt a másik szemében fellobbanó szikrától. Minden porcikája, újult erővel sarkalta a menekülésre, de aztán a szikra eltűnt a másik szeméből és kedvesen mosolygott rá.

 - Ó, hát oké – mosolygott vissza Taemin, majd kilépett az ajtón, amit Matt tartott neki. Amaz még visszanézett, az őket kitartóan bámuló portás felé, és merev tekintettel biccentett, majd ő is kilépett a fiatalabb után. Az idős úr, egészen addig nézte őket az üvegajtón keresztül, amíg el nem tűntek a sarkon. Nem tudta miért, de rossz érzése volt, ahogy arra a félig koreai fickóra nézett, és meg mert volna rá esküdni, hogy még egyszer sem látta errefelé. Ha tudta volna, mennyire jók a megérzései…

Naaa? Gondolom senkinek sem lett Matt a szíve csücske, pedig még csak most jön a java...ja, igen. A képen látható fickó lenne ő. Mármint nagyjából így néz ki. Csakhogy legyen elképzelés :)

Jaj, és a végére egy kis cukiság >_<  Heechul vicceskedik xĐ És tényleg, hogy hasonlítanak *__*