Chapter 30

~This is beautiful~

Távol a város zajától, a nyüzsgő és emberekkel teli Szöultól, egy kis falu egyik rozzant házában egy férfi ült egy széken. A ruhája koszos, néhol szakadt, fekete, félhosszú haja zsíros és kócos, az arcán pár napos borosta. A férfi egy ősrégi nagy dobozos tévét bámult, ökölbe szorított kezekkel. A tévében egy interjú ment, az újra öt tagú SHINee-val. Persze mind az öt srác remeken festett, haj stílusosan beállítva, smink az arcon, divatos ruhák és minden ami a csillogással jár. De a férfi figyelme mégis csak egy – a most középen ülő, és kedvesen mosolygó, immáron vörös hajú – alakra fókuszálódott. Olyan felszabadultan, könnyedén válaszolt a riporternő kérdéseire, mintha az csak természetes lenne. Bár amikor a hosszú távollétének okáról faggatták, alig észrevehetően, de közelebb kúszott a mellette ülő Jonghyunhoz, aki bíztatásképpen kezét a kisebb kezére téve, megszorította azt. A tv előtt ülő férfinek erre a mozdulatra, eddig ökölbe szorult keze, most nagy erővel csapott le az előtte lévő, szintén ősrégi és kopott asztallapra. Úgy látszik, Taemin mindenkit közel enged magához, csak őt nem hajlandó elfogadni. Matt Raynolds dühös volt. Mérhetetlen harag dúlt most az ereiben. Három napja szökött meg Szöulból – nagy nehézségek és kisebb sérülések árán – ebbe a koszos, lepukkant, isten háta mögötti faluba, aminek még a nevére sem emlékszik. A szöuli rendőrök elég gyorsan a kórházhoz értek, és nem sokra rá meg is találták a fickót, akitől a ruhákat lopta. Innentől kezdve már csak az eszére hagyatkozhatott és a trükkökre, amit az apjától, valamint magától az élettől tanult. De még mielőtt elhagyta a várost, úgy érezte látnia kell Taemint a kórházon kívül, így amikor akisebbet kiengedték, ő tisztes távolságból, egy fa takarásából nézte végig, ahogy Taemin a kórházból kiérve, széttárt karokkal, gyermeki mosollyal az arcán forog körbe a friss levegőn. Matt mosolyogva figyelte az oly szeretett, finom vonású arcot. És meg kellett hogy mondja, Taemin nagyon jól nézett ki a saját ruháiban. A kórházi ruhák nem adták ki a fiatalabb vékony, mégis formás alakját, keskeny kis csípőjét, és formás, kerek fenekét. Matt fantáziája igen is beindult az említett testrész felidézésére. Taemin gyönyörű volt, tökéletes. Matt szemében ő jelentett mindent. Már négy éve a megszállottja, és a vágy és rajongás azóta csak fokozódott. Több ezer kép, mozgókép, videó, interjú található a gépén, persze mind Taeminről. A kezdetektől egészen a mai napig. Ott volt minden koncerten, autógramm osztáson, fellépésen, műsorokban, mindenhol. És amikor imádata tárgya végre a kezei között volt, hagyta, hogy egy olyan jelentéktelen kis senki, mint Kim Heechul ellopja tőle, elvegye azt, amiért ennyit küzdött. Amikor a kórháznál figyelte Taemint, ahogy körbeforog nevetve, melegség járta át a szívét, ám amikor a mosolygó Taemin derekát két kar fogta át, és Taemin a kezdeti ijedtség után hálásan, biztonságot érezve simult bele az őt hátulról átölelő Heechul karjaiba, Matt úgy döntött indulnia kell, még mielőtt olyasmit tesz, amit még most nagyon is megbánna. Mint például odarohan, lerángatja Heechult arról, ami szerinte az övé, és ott helyben megfojtja. Így csak vetett egy utolsó pillantást a lehunyt szemekkel mosolygó Taeminre és az arcát a kisebb nyakhajlatába temető Heechulra, majd sarkon fordult, és rohamos léptekkel hagyta el a kórház területét. Csak az volt a baj, hogy vártak rá. Az utca tele volt zsarukkal, mindenhol ott voltak. Neki mégis sikerült meglógnia, igaz kisebb nagyobb sérüléseket azért beszerzett, de ez semmit nem jelentett. És most itt ült koszosan, egy kis egérlyuknyi szobában, amiben csak egy rozzant ágy, egy szék asztallal, egy ezer éves tv, és egy kb. nyolcezer éves hűtő foglalt helyet. De még ez is jobb volt, mint a semmi, és itt legalább sosem fogják keresni. Legalább is egy darabig. Itt megvárhatja, amíg a helyzet lecsillapodik, és akkor majd neki kezdhet egy új terv felépítésének, amit majd akkor hajt végre, amikor senki sem számítana rá. És a végén, ha Taemin mégsem lehet az övé, akkor ne legyen senkié sem...

§°§°§°§

- De hyuuuung~ - nyávogott Taemin nem túl férfiasan. Heechul már vagy egy órája vonszolta magával. Az idősebb még a SHINee dormja előtt bekötötte a szemét, hogy semmit sem lásson, és most a kocsiból kiszállva, vaktában vezette valahova.

- Mindjárt ott vagyunk, ne nyávogj, Minnie – kuncogott Heechul.

- De zavar, hogy nem látok semmit sem – biggyesztette le Taemin telt ajkait.

- Rendben, rendben, már itt is vagyunk – ezzel Heechul óvatosan, vigyázva, hogy ne húzza meg a kisebb haját, kioldotta a szemére kötött sálat. Taemin először hunyorgott egy sort a hirtelen fénytől, majd a szemei hatalmasra tágultak, és a szája enyhén elnyílott. A lábai előtt, mintha meseország hevert volna. A tengerparton voltak, egy nem túl ismert területén, ahol senki sem zavarhatta őket, de nem is ez volt a lényeg, hanem a látvány. A parttól nem messze leterítve egy pokróc feküdt, rajta mindenféle finomsággal, köztük Taemin kedvenceivel, na és persze az elmaradhatatlan banános tejjel. A takaró apró kis gyertyákkal volt körberakva, amik enyhén világítottak a délutáni naplementében, ami narancsosra festette a tenger amúgy kék felszínét. Taemin nem talált szavakat annyira meg volt hatódva.

- Ez...ez... – csupán ennyit bírt kinyögni, és a szemében könnyek gyülekeztek a meghatódottságtól.

- Lehet kicsit sablonos, meg nyálas, és a srácok is segítettek az előkészületekben, és-

 Heechul hablatyolását puha ajkak szakították félbe, amelyek most szenvedélyesen tapadtak az övéire.         A kezdeti meglepettségből feleszmélve, ő is hevesen viszonozta a csókot.

- Ez gyönyörű, Heechul – suttogta Taemin az idősebb ajkaira, majd szoros ölelésbe vonta. – Köszönöm.

- Ugyan, nincs mit. Ezt már előbbre terveztem, csak közbejöttek dolgok...tudod...

- Szóval még akkor, a koncert előtt ezért kérted, hogy ne tervezzek programot a hétvégére? – kérdezte Taemin visszaemlékezve az idősebb szavaira.

- Um.. hát igen. – motyogta Heechul zavartan.

- Köszönöm, hyung – bújt vissza Taemin az ölelésbe. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, Taeminnie  - suttogta bele a kisebb vörös fürtjeibe Heechul. – Amúgy baromi jó lett a hajad – simított végig az említett frizurán. Taemin erre csak kuncogott.

- Kibum ötlete volt a vörös szín.

- Keynek mindig is volt ízlése – nevetett fel Heechul. – Na de gyere, mert kihűl a kaja, és még filmet is kell néznünk. - mutatott a pléden fekvő laptopra.

- Ennyire megterveztél mindent? – húzta fel a szemét incselkedve Taemin.

- Régen vártam már, hogy kettesben legyünk, Minnie – mosolygott kedvesen az idősebb, mire Taemin mellkasában meleg érzés áradt szét, és boldog mosollyal az arcán követte Heechult a plédre, ahol aztán letelepedve, jókat nevetve, hülyéskedve, viccelődve és végül összebújva töltötték a délutánt, majd az este egy jó részét is. Amikor Taemin már bóbiskolni kezdett Heechul ölében, az idősebb úgy döntött, ideje menni, így Taemint óvatosan felemelve, a kocsihoz vitte, és gyengéden az anyósülésre fektette, majd egy takaróval betakarta. Ő maga pedig visszament, hogy összepakolja a dolgokat. Miután végzett, mindent berakott a csomagtartóba, és a kocsiba ülve, elindult vissza, Szöul nyüzsgő városa felé.

§°§°§°§

- Na, de mégis mit csináltatok annyi ideig kettesben? Tegnap nagyon későn hozott ám hazaaaa~ – nyaggatta Jonghyun a már nem kissé morcos Taemint.

- Hagyjál már, hyung~ - panaszkodott a kisebb ás megint arrébb araszolt a kanapén felé kúszó Jonghyun elől, de amaz csak követte, és most nagy szemeket meresztve rá bökdösni kezdte a karját.

- Minnie, Minnie, Minnie. Na légyszíííí, részleteket! – minden szavát egy bökés követte.

- Yaaaaah! – nyafogott Taemin és elütötte a piszkálódó kezeket. De az idősebb csak nem akarta feladni, és most taktikát váltva felfújta az arcát, és csípőre tette a kezét.

- Yah! Maknae! Én vagyok az idősebb és megparancsolom, hogy mond el a részleteket, most! – vetette be a „szigorú vagyok” kártyát.

- Nem! Kopj le, puppysaurus! – válaszolt Taemin és durcásan fordította el a fejét. Jonghyun leesett állal, hápogva nézett a felbátorodott maknaera.

- Na de Taemin-ah! Mégis hogy-

- Hyung, nem hagysz más választást~ - szakította félbe Taemin mézes-mázos hangon az idősebbet, mire az összeszűkített szemekkel nézett rá.

- Miről beszélsz? – Taeminnek a kérdésre csak egy ragadozó vigyor terült szét az arcán.

- Ó, Key-umma!~ - énekelgette mézédes hangon, mire Jjong amúgy sem kicsi szemei, most még jobban elkerekedtek.

- Nem mered – suttogta elrettenten.

- Ó, dehogyis nem – vigyorgott Taemin, és felpattanva a kanapéról a konyha felé vette az irányt, ahol Key tevékenykedett.

- Umma! – kiáltotta el magát Taemin útközben, mire egy „igen?” volt a felelet.

- Jonghyun hyung- - nem tudta befejezni a mondatot, mert Jonghyun utolérve a kisebbet, elkapta a derekát, és lerántotta a kanapéra, ahol könyörtelenül csiklandozni kezdte.

- Bwáháháháá neeee! Ha-hagyd a-abbaaaaa – visított Taemin nevetve.

- Te kis piszok! Bevetetted a Kibum kártyát, mi? – folytatta a kisebb kínzását Jjong vigyorogva.

- Ne-neheheeeemm...h-hyuuung!  – kiátott a kisebb, majd amikor ez sem használt más taktikát választott – U-umma! Key-um-ummahahaaaaaa – nem tudta abbahagyni a nevetést. Amúgy is csikis volt, de Jonghyun egyike volt azoknak, akik tudták, melyek a legcsiklandósabb testrészei, és az idősebb most ezt ki is használta.

- Mi folyik itt? – lépett be a nappaliba Key egy fakanállal a kezében. Taemin nem tudott semmit sem mondani csak röhögött, Jonghyun viszont angyali mosollyal az arcán fordult Kibum felé.

- Semmi, yeobbo – mondta ártatlanul, majd vigyorogva nézte, ahogy Key arcára enyhe pír kúszik a megszólítástól.

- Umma, segíts! Hyung gonoszkodik velem, és halálra akar csikizni, és állandóan zaklat! Csinálj vele valamit! – Taemin kihasználta, hogy Jonghyun figyelme Kibumra terelődött, és nagy kiskutyaszemeket meresztve a csapat dívájára, könyörögve nézett rá. Key szemei elkerekedtek, majd összeszűkültek, és Jonghyunra nézett.

- Kim Jonghyun! – csattant fel Kibum éles hangja a szoba csendjében és Jonghyun már tudta, hogy most kell menekülnie, ha jót akar magának, mégis csak egy helyben maradt, angyali mosollyal az arcán.

- Igen, Bummie? – vetette be a legédesebb hangját, ami úgy látszott, ha nem is nagyon de hatott. Key ismét elpirult, és megenyhülni látszott, de amikor Taemin nagy, boci szemeibe pillantott, és eszébe jutottak a képek, amikor a kisebb magatehetetlenül, sérülésekkel telve fekszik egy kórházi ágyon, a szíve fájdalmasan szorult össze, és nagy kényszert érzett rá, hogy megölelje Taemint. Nem tudta honnan jött ez az érzés, csak úgy hirtelen jött. Aztán ránézett Jjongra, és ahogy amaz nagy, kiskutyaszemeivel nézett vissza rá, amiket annyira imádott, a szíve nagyot dobbant a mellkasában, ami még őt is megrémisztette.

- Ne zaklasd Taemin-aht, vagy ez a fejeden koppan! – emelte magasba a kezében tartott fakanalat.

- De Kibum-

- Ne de Kibumozz nekem! Kérj bocsánatot a kisebbtől! – indult meg az idősebb felé mire az felugrott a kanapéról.

- Értettem! Elnézést! Bocsáss meg Taeminnie! – fordult a most jóízűen kacagó Taemin felé, aki nagyon jól mulatott a pároson.

- Ugyan hyung~ - vigyorgott Taemin pimaszul – Én mondtam, hogy én győzök – suttogta az utolsó mondatot, hogy csak Jonghyun hallja, mire amaz csak felugrott.

- Te kis-

- Jjong... – hallotta meg Key figyelmeztető hangját, mire ismét csak elhallgatott és összeszorította a száját.

- Ördögien gonosz lettél, kicsi maknae – suttogta vissza Jonghyun, mire Taemin most hangosan felkacagott.

- Két szót mondok neked hyung – intette közelebb az idősebbet Taemin, majd amikor az közelebb hajolt, belesuttogott a fülébe.

- Kim Heechul.

- Most már minden világos – hajolt el nevetve Jonghyun, és a nevetéshez csatlakozott Taemin is. Kibum csak fejcsóválva állt az ajtóba. Ezek a gyerekek... – gondolta magában, majd visszament, hogy befejezze az ebédet.

OMG a 30. fejezet :) el sem hiszem, hogy már ennyi fejezetet megírtam :)) ezt a fejit most szerettem írni, főleg a piknikes, meg a JongTae-s részt xĐ remélem nektek is tetszett, és hagytok kommenteket. Következőnek lehet megint fordítás jön, ami most JongTae vagy megint 2Min lesz, még nem döntöttem el. De az biztos hogy valami kis aranyos :) addig is, jó olvasgatást ;)

U.I.: majd el felejtettem említeni. A dorama amiben Minho és Sulli együtt szerepel, valami nagyon jó :) Imádom To the beautiful you a címe asszem, de áááá, nagyon, nagyon jó és a főcímzenéjét is imádom. Aki tudja nézze meg.:) Sulli, kiköpött Taemin 15 évesen, komolyan xĐ