Chapter 31

- Ahh, hyung... – Key megtorpant a küszöbön, amikor hangokat hallott a nappali felől. Ma szabadnapjuk volt, így ő elment meglátogatni a szüleit, Jonghyun a nővéréhez ment, Onew és Minho pedig a haverjaikkal mentek el egy „fiús estére”. Taemin itthon maradt és Kibum már nagyon is jól sejtette, hogy kivel is lehet most a kis maknae. Őszintén szólva örült annak, hogy Heechul mindig vele van. Taeminen látszott a változás, jó értelemben. Többet nevetett, vidámabb volt, és az idősebb fiúnak hála, már nem húzódott el az ölelésekből, vagy rándult össze, ha valaki hirtelen megérintette. Nagyjából három hónap telhetett el azóta, hogy a kis maknaet kiengedték a kórházból, és ez idő alatt jól látható volt a fejlődés az állapotán. Mattről semmi hír sem volt és a rendőrség, - mivel nem találtak semmilyen nyomot – felfüggesztette a keresését. Taemin elég rosszul fogadta ennek hírét, de szerencsére Heechul mellette volt ekkor is, és sikerült megnyugtatni a kisebbet. Szóval a helyzet máris jobb volt, és a csapat is egyre jobban összehangolódott. Ismét olyan volt minden mint régen... vagyis majdnem. De ahogy most nyögéseket hallott egyből ahogy beért a házba, nem kicsit lesokkolta. Nem akarta semmilyen helyen és pozícióban találni a két fiatalt, de azért a kíváncsisága csak beljebb vitte a dormba.

- Ahh... abba ne hagyd... igeeen ott...ez az ott... – ez kétség kívül Taemin hangja volt és Key ki tudta belőle szűrni, hogy nem a fájdalom vagy panaszkodás hangjai, sokkal inkább...valami másé. Ahogy közelebb ért a nappalihoz, a hangok csak erősödtek, Kibum szívverésével együtt.

- Itt? – hallotta meg Heechul hangját is, amin hallatszott, hogy jól szórakozik.

- Iiigeeen~ - élvezkedett Taemin, Key pedig érezte, hogy elpirul. Már éppen nyitott volna be, amikor valaki megszólította.

- Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Jonghyun közvetlen mögüle, mire nagyot ugrott ijedtében.

- Woá, pabo, meg akarsz ölni? – ütötte karon az idősebbet Key. Mondani akart még valamit de a mondandóját félbeszakította Taemin egy nyögése.

- Ahh...ott! – a hangokra Jonghyun szemei kikerekedtek, és láthatóan leesett az álla.

- Ők...most...ők...itt...ők...a nappaliban...azt... – nem tudott semmi értelmeset mondani.

- Hyuuung~ Te ebben nagyon jó vagy.... – hallották mind a ketten Taemin lihegését, mire szinte egyszerre mozdultak közelebb az ajtóhoz, hogy aztán, mint két kíváncsi kisgyerek, hallgatózni kezdjenek.

- Ti meg mit csináltok srácok? – az újabb ismerős hangokra, mind a ketten, rajtakapottan ugrottak odébb, majd észrevéve, hogy ezek csak Minho és Onew, visszafordultak, sőt intettek nekik, hogy jöjjenek közelebb.

- Jó érzés Taemin-ah?  - Heechul mély, rekedtes hangjára a két legutoljára érkezett csapattag gyorsan kapta fel a fejét.

- Azt ne mondjátok hogy ők most...-

- Jó érzés, hyung, folytasd...kérlek... – igen, ez kétségtelenül Taemin hangja, bár még egyikük sem hallotta ilyennek.

- Jézusom! – ugrott hátrébb Onew – El sem hiszem, hogy mi most ezt hallgatjuk.

- Igazad van – állt mellé Key is – Most piszok rossz embernek érzem magamat.

- Olyan mintha kiskorú pornót hallgatnánk – csatlakozott Jonghyun is.

- Hogyan lehet pornót hallgatni, hyung? – tette fel Minho a költői kérdést.

- Nem tudom, csak kimondtam, ami először eszembe jutott – vont vállat Jjong.

- Nem tehetjük ezt, menjünk! – szólt meg a SHINee vezetője, és mindenki helyeselve bólogatott. Már éppen félúton voltak a kijárat felé, amikor Taemin felkiáltott.

- Erősebben! Ott, igen! Hyung~.. ahh...- a hangra mind a négyen egyszerre indultak meg az ajtó felé, hogy rá tapaszthassák a fülüket, csakhogy olyan nagy lendülettel érkeztek meg, hogy a becsapódáskor az ajtó kivágódott, ők pedig mind a négyen, egymás hegye hátán bezuhantak rajta.

- Ááá, Jjong! Kilapítasz ...– panaszkodott Key, majd meglepetten sikkantott fel – Te megfogtad a fenekemet?! – kiáltott fel felháborodottan, de Jonghyun csak sejtelmesen nézett le rá.

- Talán~ - énekelgette, majd élesen kiáltott fel amikor egy könyököt érzet a bordái közé fúródni.

- Minho az istenit! Kivennéd a fél kezed a tüdőmből?

- Kivenném, ha Jinki-hyung nem nyomna agyon.

- Srácok...mégis mit csináltok a padlón? – hallottak meg nagyon ismerős hangot a kanapé felől, mire mind a négyen odanéztek.

- T-Taemin-ah... – nyögte ki Minho, és hirtelen felugrott, lesöpörve magáról Onewt, aki így egy nyögéssel végiggurult a padlón.

- Mi csak...- állt fel Jonghyun is.

- Várjunk csak! – állt fel végül Key. – Rajtad ruha van – mutatott Taeminre – És rajtad is – majd Heechulra, aki erre a mondatra jóízűen felnevetett.

- Tudod Kibum, az emberek általában hordanak ruhát – jegyezte meg gúnyolódva a Super Junioros.

- Haha, nagyon vicces.. – forgatta meg a szemét a SHINee dívája.

- De akkor... mégis mi a fészkes fenét csináltatok ti itt bent? – tette fel a legfontosabb kérdést Jonghyun.

- Megmasszíroztam Taemint, mert fájt a háta a sok próbától... mégis mire gondoltatok? – szűkült össze Heechul szeme és úgy méregette a négy – most igen szégyenkező – fiatalt.

- Megmasszír... Ó, édes istenem! – csapott a homlokára Minho, majd röhögésben tört ki. Őt követte Jonghyun, majd Onew és Key is.

- Szerinted mi olyan vicces, hyung? – nézett tanácstalanul Heechulra Taemin, de az csak megvonta a vállát, majd megpuszilta a kisebb orra hegyét.

- Fogalmam sincs, Minnie. De hagyd csak őket a saját világukba. Nézd, milyen jól mulatnak – mutatott a földön fetrengő négy énekesre. Taemin erre felnevetett, és Heeculhoz bújva átölelte azt.

- Igazad van hyung – mosolygott a kisebb. Aztán összeráncolta a homlokát, és úgy nézett fel Heechulra.

 - De Heechul... szerinted mégis mit hittek, mit csináltunk? – kérdezte Taemin annyira ártatlanul, tágra nyílt nagy szemekkel, hogy Heechul csak nevetve puszilt bele a vörös tincsekbe.

- Hidd el, édes, jobb, ha nem tudod – somolygott az idősebb, ugyanis neki nagyon is tiszta volt, mit hittek a többiek. És be kellett vallja, őt is igen felingerelte Taemin nem kissé erotikus kiabálása és nyögései. A kisebbnek fogalma sem volt róla, milyen hangokat is adott ki, de Heechul nem csak hallotta és látta, hanem most már számolnia is kell a nadrágjában végbement térfogatváltozással is, amit most is igyekezett eltakarni.

§°§°§°§

Ezerszínű fények, dübörgő hangszórók, sikítozó rajongók, hömpölygő tömeg. Taemin úgy érezte, újra él. Önfeledten rohangált a színpadon, nevetgélt a többiekkel, visítva rohant az őt kergető Heechul elől, aki egy vizes palackkal rohant utána, majd amikor fordult a helyzet gonosz vigyorral az arcán rohant az idősebb után. Az SM újabb nagykoncertjén színe mindenki összegyűlt, hogy együtt ökörködhessen csapattársaival, énekes társaival. Több mint három hónap telt el az úgynevezett „betegsége” óta, ami valójában emberrablás volt. De hát persze ezt a média  nem tudhatta meg, így csak simán influenzás volt a hírek szerint. Csak a csapattársai és a Super Juniorosok tudtak az elrablásról, na meg a menedzserük és Szöul összes rendőre, de a lényeg hogy a média és a szülei nem. Hiába telt el annyi idő, Taemin időnként még mindig megijedt az érintésektől, hírtelen zajoktól, és már az emberekben sem bízott úgy, mint régen. Akárhányszor valami ismeretlen rajongó vagy stábtag közelebb lépett hozzá, ő azonnal hátrébb lépett. Ha beszélgetésbe elegyedtek vele ő csak csendben bólogatott, és igyekezett minél hamarabb kivágni magát a beszélgetés alól. Egyedül Heechulban és a csapattársaiban bízott meg száz százalékosan, senki másban.

A koncert végeztével mindenki jókedvűen szaladt le a színpadról, ki merre lát stílusban, csak Heechul maradt végig mellette, még akkor is, amikor már a folyosón mentek. Az idősebb egészen az öltözőig kísérte Taemint, ahol egy gyors csókkal köszöntek el egymástól. Ezután Taemin arcáról le sem lehetett vakarni a vigyort. Végig ott volt az arcán. Átöltözés közben, a kocsiban, a dedikáláson, ahol nagy örömmel fogadták vissza a rajongói. Rengeteg volt a „De jó hogy visszajöttél Oppa” „Örülök, hogy jobban vagy Oppa”, és a „Szeretlek, Taemin-oppa” hangzású mondat. Ő csak nagy mosollyal fogadta a jókívánságokat, köszönte meg azokat a rajongóinak. Úgy a dedikálás közepén lehettek, amikor Taeminnek furcsa érzése támadt. Mintha valaki figyelné. Óvatosan körbenézett, de senki gyanúsat nem látott. Rajongók – főként lányok -, biztonsági őrök, menedzser hyung, csapattársak. Senki gyanús. Így csak kirázva a fejéből a rossz gondolatokat, mosolyogva fordult a következő rajongóhoz és írta alá az elé tett lapot.

Nem tudhatta, hogy a megérzései nagyon is jók, ugyanis tényleg figyelte valaki. A biztonsági őrök egyike, most a füléhez emelte a telefonját, és halkan szólt bele.

- Igen, itt van. – szólt bele mély hangon. A vonal túloldalán lévő valaki kérdezhetett valamit, mert a hapsi újra Taeminre nézett és beszélni kezdett.

- Nem látom rajta....Nem, kicsit sápadt, de jól néz ki, egészségesen. – válaszolt a feltett kérdésre, majd újra figyelni kezdett.

- Még mindig vörös haja van? – szólalt meg a vonal túloldalán lévő személy mély hangon.

- Már nem vörös, barna, világos barna.

- Nem tudsz közelebb menni hozzá, megközelíteni valahogy?

- Nem, nem tudok közelebb menni, gyanús lenne. Az előbb így is szerintem gyanakodott.

- Észrevett téged? – pánikolt az illető.

- Nem, hanem körülnézett. Szerintem érezte, hogy figyelem.

- Menj egy kicsit közelebb!

- Jó, megpróbálok, de még mindig nagyon védik. Négy őr van körülöttük, az épületet pedig zsaruk figyelik, még mindig esélytelen kivinni akárhonnan is főnök.

- Hagyd a francba, gyere ide, beszélnem kell veled! És hívd a többieket is!

- Értettem, megyek...de mi legyen a kölyökkel? Ne menjek- - a vonal másik végén lévő személy itt félbeszakította.

- Hagyd most Taemint! Van egy tervem, gyertek mindnyájan a szokott helyre, most!

- Igenis, főnök – tette le a fazon a telefont, majd vetett még egy utolsó pillantást a most bájosan mosolygó Taeminre. Tetszett neki a kölyök, szép volt, szabályos, kissé nőies vonásokkal, vékony, formás alakkal, és nagy, sötét szemekkel. Általában a nőkhöz vonzódott, de sosem utasította vissza, ha egy csini fiúka került a kezei közé. Nagyon remélte, hogy a főnök engedi majd, hogy eltöltsön vele egy kis időt kettesben, ha már a markukban lesz a kicsike. Ezekkel a gondolatokkal, és egy undorító vigyorral az arcán lépett ki az ismeretlen alak az épület ajtaján...

hű, de nehezen született meg ez a fejezet is... mostanában (szerintem a suli miatt, mindenről az tehet) elég nehezen jut időm a fejezetekre, pedig most már megint akció dús , izgis részek jönnek, hiszen ahogy láthatjátok Matt már szervezkedik, sőt egész csapata is van... szegény, kicsi Minnie, mi lesz veled a jövőben...? nem tudom ki hogy van vele, de én utálom Mattet.. jó tudom most jönne az, hogy "akkor miért nem nyírod ki vagy valami?", de szerintem így izgis a történet, és Heechulnak és Taeminnek úgy látszik meg kell küzdeni a szerelmükért. 

Amúgy csak hogy tisztázzam, a történetben Heechul nem megy katonaságba, mivel a valóságban is megsirattam, és a történetben már nem szeretném,így nem megy el, itt marad, hogy megmenthesse Minniet a gonosz Matt bácsi karmai közül..újra xĐ

Azért remélem tetszett a fejezet, főleg az eleje, azt imádtam írni :D

puszi. Yume